Váratlan szerelem (Befejezett)

Tizenharmadik rész

Egy hónap. Egy teljes hónap telt el azóta hogy utoljára Jasonnel egy szót is váltottam volna. A spanyol korrepeimet a szüleimmel megbeszéltem hogy ha nem kell Jasonhöz járjak egész hétvégén tanulok. Az eredménye az lett hogy most durván 3-as vagyok belőle. Az életemben szinte minden normális lett, feltéve ha annak lehet mondani ami most van. A lányok szerint hülyeség volt hogy kicsaptam a balhét. Én viszont tudom hogy így lesz a legjobb. Mindkettőnk számára.
...
A suliban minden átlagos volt, unalmas órák,ideges  tanárok. Viszont valami hiányzott. Nem! Az nem lehet Jason nem hiányozhat mert ő nem jelent nem is jelentett és nem is fog semmit se jelenteni. Akkor mi miatt van hiányérzetem?!
Második órán spanyolon ültem amikor az ajtó üvegében észre vettem egy ismerős barna hajú alakot. Valamiért legbelül örültem. Kopogott és azt mutatta menjek ki. Nem, spanyolon vagy Lisa koncentrálj, olyan viccesen nézett ki ahogy szinte könyörög a tekintetével hogy menjek. Hát nem tehettem mást. -Sajnálom tanárnő de most mennem kell.és azzal a táskámat a földről felkapva rohantam ki a teremből, meg sem várva a tanári reakcióty
-Szia.köszönt Jason.-Gyere sietnünk kell.boldog voltam, hogy látom, aztán az okos Lisa jól pofon vágott a fejemben.
-Várj miért mennék én veled bárhova is?
-Azért mert miattam képes voltál kijönni óráról.Na gyere Lisa vagy talán félsz?
-Miért félnék?Nem félek te idióta inkább menjünk.
-Háát ha ennyire akarod.mosolygott rám. Megfogta a kezem és elkezdett futni velem.
A suliból sikeresen kiértünk (mázli hogy a portásnak a kedvenc tevékenysége az alvás). Jasonnel sokáig futottunk aztán elegem lett. -Mégis hova megyünk?
-Majd meglátod, gyere már.
- Utálok futni. tört rám a nyavalygás
-Látszik
-Ezt hogy érted? Szerinted nem vagyok sportos?
-Inkább gyere, sok van még hátra. de idegesítő ez az ember. Tovább futottunk.
20 perccel később egy erdőhöz értünk. Be mentünk és egy olyan résznél voltunk ahonnan az egész város látszódott. Gyönyörű.A helyen volt egy pad és leültünk. Olyan nyugodt voltam, pedig lényegében lógtam a suliból de ez most pont nem érdekelt. Körülnéztem és minden olyan káprázatosan hatott.
-Miért vagyunk itt?kérdeztem kis idő után a tárgyra térve.
-Nem gyönyörű ez a hely,olyan nyugodt. jó válasz.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.háborodtam fel.
-Mindent csak sorjában.néma csendben ültünk egymás mellett egy ideig aztán Jason megszólalt:
-Amikor 6 éves voltam, a szüleimmel mindig amikor valamiféle családi probléma vagy vita volt állandóan ide jöttünk megbeszélni, legtöbbször sikerült,de voltak olyanok amiket nem tudtunk megoldani.
-Jason én.a szavamba vágott és folytatta a történetet
- 10 éves voltam, szüleim pedig elváltak, az anyám megcsalta az apámat és lelépett egy másik fickóval. Mielőtt elment azt mondta így mindenkinek jobb lesz. Tévedett. Az apám összeomlott én pedig nem tudtam hogy tudnék rajta segíteni. Végül valahogy ketten megoldottuk, kidobáltuk a cuccait és kitöröltük az életünkből. Minden szülinapomra, ünnepségre a drágalátós anyám küld ajándékot. Azt hiszi ezzel jóvá teheti azt amit az apámmal és velem tett. Kurvára nagyot téved. Ezért nem szeretek az anyámról beszélni, mert utálom, utálom azt amit velem és az apámmal tett. Hát ez az a nagy titok amit őrzök. Most remélem boldog vagy. hogy én mekkora egy dög vagyok, hogyan lehettem vele ilyen. Nathnek igaza volt fogalmam sincs hogy kicsoda ő,bár azt hiszem ez ebben a pillanatban megváltozott
-Jason én ezt nem tudtam sajnálom. Nem akartam hogy rosszul érezd magad.
-Én jól vagyok,szerencsére hiszen az a nő többé nincs az életemben.
-Ezt nem mondhatod komolyan nem utálhatod a saját anyukádat.
-Már miért ne utálhatnám? Elhagyott, és én ezt soha nem fogom megbocsátani. a korláthoz ment láttam hogy szomorú ezért utána indultam. Azt hiszem ösztönösen csináltam azt amit. A kezeimet az ő kezeire csúsztattam,és erősen megfogtam.-Sajnálom azokat amiket az utóbbi találkozásunkkor mondtam neked nem gondoltam komolyan. ekkor rajtam volt a sor,és elkezdtem beszélni.
-Az előző sulimban sok olyannal barátkoztam,akik valójában nem tartottak a barátjuknak,akivel egyszer a városi parkban találkoztál ő is egy ilyen alak volt.
-Én azt hittem hogy a.most én vágtam a szavába
-A barátom?elkezdtem kamun nevetni.-Ha azt a 6 napot járásnak nevezhetnénk akkor se volna a volt barátom. Csak egy undorító alak aki pokollá akarta tenni az általánosban az utolsó évem, persze nem sikerült neki. Általános után lelkileg sokkal erősebb lettem. Megfogadtam hogy nem hagyom hogy bárki újra bántani próbáljon valaha is,akár testileg akár lelkileg. Tudod a múltam az amiről nem szeretek beszélni vagy is inkább amitől félek.
-Miért félsz ennyire a múltadtól? Nem értelek.
-Mindent tönkre tehet amit eddig felépítettem. Félek hogy egyszer csak sétálok valahol és szembe találkozok valakivel,aki egykor becsapott vagy megalázott, és majd nem tudom megvédeni magam.
-Nem fogom hagyni hogy bárki is bántson.szembe fordított magával,és így már egymás szemébe néztünk.
-Miért?kérdeztem rögtön.-Miért védenél meg?
-Még mindig nem érted?nevetett ki
- Ne játszadozz velem Jason ,mondd meg hogy miért védenél meg.
-Oké.ahelyett hogy mondott volna bármit megfogott és közelebb húzott magához,megfogta az arcomat és...megcsókolt. Egy szimpla csóknak ítéltem meg az elején(mivel nem igazán tudommilyen egy rendes csók). Először fura érzés volt aztán már nem. Miután el váltunk egymástól mosolyogtam, aztán röpke 1 másodperc múlva újra megcsókolt és egyáltalán nem bántam.
Ellenkezhettem volna,eltaszíthattam volna,de nem tettem. Azt nem tudom hogy a tökéletes emberrel-e de az biztos hogy az idő és a hely pont jó volt, egy tökéletes első csókra.