Váratlan szerelem (Befejezett)

Huszadik rész

Gyorsan össze kaptam a cuccomat és kirohantam a teremből ,se szó se beszéd csak mentem.
Nagyjából tudtam hogy merre van az a hely ahova Jason elvitt egyszer. Az a hely volt ahol egyszer az életben nyíltan tudtunk beszélni egymással és az a hely ahol legeslegelőször hagytam hogy megcsókoljon. Az az igazság hogy nem tudtam mi fog következni: össze veszünk újra,vagy végre pontot teszünk a kettőnk ügyére, esetleg elmondja mi bántja? Fogalmam sincs,és mellé még az is közbe játszik hogy az se biztos hogy itt van,csak bízni tudok abban.
Amint teljesen felértem az erdős részhez, ismét elcsodálkoztam,a látvány megint lesokkolt:gyönyörű volt mint akkor mikor utoljára itt jártam. Elsétáltam a kispadhoz ám mielőtt teljesen oda mentem volna, a távolból megpillantottam egy barna hajú magas srácot. A szél ide oda fújta a haját,de ez őt nem érdekelte. Aztán persze ott volt az a rész is hogy bőrdzsekit viselt: Jason volt az ez már nem is volt kérdés számomra. Egy ideig agyaltam hogy oda menjek-e hozzá, és ha oda megyek mit fogok mondani neki. Végül úgy voltam vele hogy ezért jöttem ide:beszélni vele.
[...]
Amint oda értem mellé, egy ideig agyaltam hogy mit mondhatnék mit ne. Próbáltam össze szedni a mondanivalómat ám ez teljesen nem sikerült, még fejben sem. Már fejben elegem lett magamból, idegesített a sok sok gondolat. Fogtam magamat és szembe fordultam Jasonnel vagyis én felé fordultam ő csak a tájat nézte .aztán megszólaltam:
-Nem fogok bocsánatot kérni azért amit az érzéseimről mondtam, mert ami ott elhangzott az mind igaz: szerelmes vagyok beléd Jason, és ezen nem változtat az se ha te gyűlölsz ,megalázol mások előtt vagy bajba keversz. Képzeld próbáltam letagadni, semmissé tenni azt amit irántad érzek,de nem sikerült. Próbáltam elhitetni magammal azt hogy jobban utállak mint hogy... szeret...szerelmes vagyok beléd. Próbáltam az utálatra koncentrálni hogy te csak egy rossz fiú vagy akibe minden lány bele szeret, de ez a gondolat sem riasztotta vissza a szívemet. És tudod igazán megérthető lehetnél velem, mert egyáltalán nem volt könnyű. Tudod alapból ott kezdődött a dolog, hogy nem tudtam semmit a szerelem érzéséről, nem tudtam milyen ha pillangók repdesnek az ember gyomrában. Nem tudtam milyen lehet ha valakit úgy szeretünk hogy közben nem tudunk másra gondolni csak arra az emberre. Nem tudtam milyen mikor majd bele őrülünk abba hogy nem látjuk azt a bizonyos illetőt. Nem tudtam milyen az ha éjszakákon át csak egy dologra gondolunk:hogy másnap újra láthassuk azt a bizonyos személyt. Ezekről mind fogalmam sem volt. Csak mikor veled voltam éreztem furán magamat, de nem tulajdonítottam annak különös figyelmet. Végül be kellett látnom hogy mikor veled vagyok az különleges, és hát végül is rájöttem hogy ez a szerelem. Nézd... én csak annyit akarok mondani, ezzel hogy most bármit fogsz mondani ,bármit teszel nem érdekel mert nem tud az érzéseimen változtatni.
Egy ideig vártam hátha mondd valamit vagy esetleg tesz, de még csak felém se fordult. Remek reakció. Ennél jobbra számítottam? Én hülye! Aztán köhintettem egyet. Utána még egyet. Csoda folytán egyszer csak elkezdett beszélni, de miközben beszélt nem nézett rám. Jellemző.
-Befejezted?
-Tessék?
-Befejezted? Igen vagy nem?bizonyára arra gondol hogy a pofázásomat befejeztem-e, csak nem akarja kimondani. milyen kedves.
-Igen,befejeztem.
-Remek, akkor én is mondhatok valamit? kis szünetet tartott, utána folytatta, ám mostmár a szemembe nézett.-Amit most elmondtál,vagyis hogy tulajdonképpen a fejemhez vágtál,annak van bármi köze ahhoz hogy most itt vagy? Mert kétlem hogy azért lógsz a suliból, hogy velem itt az érzéseidről beszélgess. nem válaszoltam rögtön a kérdésére. mégis mit mondhatnék?
-Az az igazság hogy valójában hallottam mi történt nálatok,és.ekkor a szavamba vágott.
-Tehát Nathan küldött ide. Pazar. Igazi barát, az ember elmond neki valami személyeset és az első jött -mentnek továbbítja,nem elég neki hogy elmondta, nem ő mellé még el is küldi hogy találjon meg.
most én vágtam a szavába
-Ne hibáztasd Nathet,ő nem tehet semmiről,csak egy kicsit aggódik érted.
-Aggódik? Ki ő az anyám? Mondjuk lehet jobban járnék vele, a mostaninál csak jobb lehet.Ha aggódik is, akkor sem kellett volna téged utánam küldenie.
-Jason ne csináld ezt. Egyébként is nem küldött utánad,én vállalkoztam arra hogy megkereslek.
-Megkeresel? Csak egy kis magányra vágytam,nincs szükségem arra hogy keresgéljenek.
-Oké. Akkor tévedtünk. Ennyi. Talán hiba volt ide jönnöm.
-Igen, tényleg hiba volt. Most menj el. talán elkellett volna jönnöm, de nem tudtam. Muszáj volt megkérdeznem Jasontől. Muszáj volt meg tudnom mit érez valójában (feltéve ha érez valamit)
-Jason,egy valamit tisztázzunk mielőtt elmennék: mondd neked azok a dolgok amiket elmondtam, semmit se számítottak? Mármint semmit se érzel irántam?
-Nem. Azta! Egyszerű és rövid válasz ez igen,és mellé milyen gyors.
-Rendben, szia Jason.már éppen indultam mikor Jason megszólalt:
-Lisa ne csináld már ezt. Ne játszd az áldozat szerepét,mert ebben a történetben pont te nem vagy. visszafordultam.
-Én nem játszom az áldozatot, én csak nem értelek. Oké, jogod van dühösnek lenned rám, de azt hittem...azt hittem ha talán elmondom mit érzek valójában irántad,akkor megváltozik valami,és esetleg még az is megtörténhetne hogy...
-Lisa ne fejezd be a mondatot! Csak menj el! könnycseppek kezdtek lehullani az arcomon és azt éreztem minden hiába volt. Most tényleg elindultam és Jason nem szólalt meg nem tartott vissza, ő szépen végignézte ahogy elmegyek könnyekkel megtelt arccal.
Talán ennek így kellett történnie, talán nekünk nem az a sorsunk hogy együtt legyünk,talán mindvégig a sors játszott velem. Az is lehet hogy a horoszkópom megírta hogy ez lesz velem,én lusta pedig nem olvastam el.
Talán ezt az univerzum üzeni: Lisa te soha sem lehetsz szerelmes, ha pedig mégis akkor gondoskodom róla hogy a történetben soha nem leszel boldog,mert elszúrod az esélyeidet, annál a srácnál akit szeretsz.
Szomorúan és a könnyek miatt ki pirosodott arccal mentem el.
...
Már majdnem teljesen elhagytam azt a csodás helyet,amikor olyan dolog történt amire egyáltalán nem számítottam,de talán már felvoltam rá készülve ,ismétlem talán ...