Váratlan szerelem (Befejezett)

Huszonkettedik rész (záró rész )

...
Kedves naplóm, talán ez lesz az utolsó fejezet amit írni fogok,és hogy miért?
Mindjárt el is mondom:
Pontosan 1 hete járok Jasonnel (nem mintha számolnám vagy ilyesmi.),az elmúlt egy hétben volt időm megismerni Jasont. Egyáltalán nem olyan mint amilyennek kezdetekben gondoltam. Mostanra rájöttem hogy mi az ami mind a kettőnkben közös:
ő pontosan azt csinálta mindvégig amit én: próbált erősnek tűnni, és másnak.
Az ő gyengesége (már ha ezt így lehet annak nevezni ) az anyja volt, és ő ezért vette fel a "nagymenő srác" stílust,hogy ne tűnjön fel az hogy, míg más elfogadta azt hogy a szülei normális körülmények között váltak el,addig ő legbelül még mindig gyűlöli az anyját,azért mert csak úgy lelépett, és ezzel nagy fájdalmat okozva neki és az apjának.
Ezzel szemben az én fájdalmam az volt hogy a múltban sok olyan emberben bíztam aki később fájdalmat okozott nekem, emiatt én  felvettem az "erős lány vagyok" stílust. Nem akartam senki olyat a közelembe engedni, aki olyannak tűnhetett, mint a múltamban levő emberek,és Jason pont ilyennek látszott: azt hittem csak játszadozni akar velem aztán  amikor megun már el is dob,de előtte még jól megaláz valahogy , és persze emiatt nem akartam bízni benne.
Mindkettőnkben az a közös hogy a fájdalmas érzéseinket próbáltuk mélyre elrejteni,és meg játszani vagy inkább meg formálni olyan valakiket akik valójában nem mi vagyunk.
És ez hiba volt. Mert senki nem mutathatja másnak magát mint amilyen valójában,persze ez nem azt jelenti hogy, mindenkinek elkell mondjuk a legbelső érzéseinket,titkainkat,félelmeinket, és ki kell tárulkozzunk teljesen,és hogy azt akarjuk hogy mindenki sajnáljon. Nem! Egyáltalán nem ezt jelenti. Ez azt jelenti hogy gyakran félre kell tegyük a múltbéli sérelmeinket, és tovább kell lépjünk vagyis meg kell próbálnunk tovább lépni,ahhoz hogy boldogan élni tudjuk az életünket.
Én ezt megtettem akkor amikor Jasonnel először voltam azon a "csodás helyen". 1 évvel ezelőttig nem hittem volna hogy valaha is képes leszek bárkiben úgy megbízni mint ahogy most Jasonben bízok.
Jason pedig ahogy a szavaiból kivettem,bár nem bocsátott meg még az anyjának,mégis most már tud úgy róla beszélni,hogy már csak minden második mondata után mondja azt hogy egy dög volt, amikor  lelépett.
...
Na igen kedves naplóm,ez volt az első rész, és hogy mi is az a bizonyos talán?
Talán lesz folytatása ennek az egésznek,talán nem. Talán Jason és az én történetem kalandosan fog folytatódni, de az is lehet hogy néhány hét után megunjuk egymást ,de az is lehet hogy nem.
Nem tudom előre hogy most mi fog következni,de azt már mindenesetre megtanultam,hogy ha úgy tűnhet hogy valami lezárul, akkor az még csak a kezdete valami sokkal nagyobbnak és jobbnak...