Váratlan szerelem (Befejezett)

Tizenkilencedik rész

Nehéz hét volt,viszont mindannyian tudjuk hogy egy nehéz hét után valami laza dolog jön. Egész héten Jasonnel szembe álltam. Próbáltam neki elmagyarázni hogy valójában mit is érzek iránta,de ő egyáltalán nem akart meghallgatni. Az az igazság  hogy így péntekre bele fáradtam ebbe. Bele fáradtam abba hogy mint egy őrült futkosok Jason után azért hogy meghallgason miközben úgyis mindig az lesz a beszélgetés vége hogy ő otthagy és én pedig a történtek után szomorkodom. Elegem van ebből. Mostantól fogva nem fogok utána futkosni. Befejeztem. Érzem azt amit érzek, ha őt ez nem érdekli, hát legyen. Inkább marcangoljon szét belülről a szerelem, szenvedek csak ne kelljen hülyét csinálnom magamból minden egyes találkánál.
...
A péntek reggelem jól indult:időben elkészültem és még időben be is értem a suliba. Unalmas napnak néztem elébe, de nem érdekelt. Minden egyes tanóra közben az elhatározásomra gondoltam. Arra hogy ha én elhatározok valamit akkor az úgy is marad. Igen teljes mértékben biztos voltam magamban. "Nem fogom hagyni hogy Jason Evans Parker mégegyszer hülyét csináljon belőlem!"
...
Már a 6.-dik órára csöngettek be, mikor üzenetet kaptam Nath-től:
N: Lisa nem tudod hol lehet Jason ??
L: Miért tudnám? Nem vagyunk beszélő viszonyban
N: Az most nem fontos, írtam neki és nem válaszol
L: húha! Nem válaszol Jason oda ne rohanjak😒
N: Ez most nem vicces! A telefont se veszi fel, pedig tudod milyen jó haverok vagyunk
L: Tudom hogy barátok vagytok, de ez engem miért érdekelne?
N:Tehát tényleg nem segítesz
L: Mégis hogyan segíthetnék ?
N: tudom hogy mi volt köztetek, és ezért kérdezlek téged: esetleg nem vitt el valami olyan helyre ahol szeret egyedül lenni ?
L:NEM! És amúgy se voltunk együtt
N: nem mondtam hogy együtt lettetek volna😶😉
L: nem vagy vicces🙄
N: most komolyan hol lehet ?
L: NEM TUDOM! hányszor mondjam el ?
N: figyelj,tegnap este még beszéltem vele és azt mondta hogy balhézott az apjával mert elvileg az anyja vissza jön néhány napra látogatóba
L: nem érdekel!!
N: de Jasont igen. Figyelj szüksége van valakire főleg most.
L: És mit gondolsz az a valaki majd én leszek ?
N: hát én nem mondtam ilyet de akár te is lehetsz, csak mondd meg hol van
(igazából olvasva a beszélgetést valóban volt egy sejtelmem hogy hol lehet Jason.)
L: talán tudom hol van
N: remek, akkor menj
L:hogy mit csináljak?
N: ki tudja mit érez most, szüksége van egy barátra vagy többre 😶😶
(Tényleg ilyen súlyos lenne a helyzet ?)
L: rendben amint vége az órának megyek
N:az nem jó lehet hogy akkor már késő lesz,most kell menj!
[...]
Tudom ezzel mi jár, kockáztatok: megint elmegyek tanóra közepén, és megint Jason miatt.
De vajon megéri-e ? Gőzöm nincs, de ha nem teszem...lehet hogy Jason őrültséget fog csinálni.
Féltem őt,mert kedvelem és talán szeretem is, nem lennék boldog ha történne vele valami, miattam.
Gyorsan össze kaptam a cuccomat és kirohantam a teremből, se szó,se beszéd, csak mentem.