Váratlan szerelem (Befejezett)

Huszonegyedik rész

„Már majdnem teljesen elhagytam azt a csodás helyet, amikor olyan dolog történt amire egyáltalán nem számítottam, de talán már felvoltam készülve,ismétlem talán..."
Egyszer csak azt vettem észre hogy valaki erősen, megfogja a karomat és ez engem nem nagyon zavart ezért próbáltam tovább menni, ekkor pedig erős rántást tett,és ezzel a mozdulattal sikerült megállítania. A kedves illető felé kezdtem már fordulni és idegesen kértem volna számon,azt hogy mit képzel magáról,mikor aztán teljesen az ismeretlennel szembe álltam, már nem is tűnt olyan ismeretlennek...Jason volt. És ami ez után jött ...teljesen lesokkolt.
-Nem hagyom hogy így menj el Lisa, érted? Mert nem teheted ezt. Te tényleg azt hiszed hogy neked volt olyan nagyon nehéz ? Hát nem. Felfogtad hogy amíg te folyamatosan tiltakoztál az érzéseid ellen, addig nekem nem volt elég hogy ott volt az anyám, nem te is bekavartál az ellenállhatatlan természeteddel. Folyamatosan azon voltál hogy távol tarts magadtól én pedig azon hogy egyre közelebb kerüljek hozzád. És hidd fogalmam sincs miért, valahogy vonzott az a makacsság ami benned volt, nem beszélve a mosolyodról. Tudod amikor mosolyogsz valahogy körülötted minden megszűnni látszik. A mosolyod a te igazi fegyvered. Neked tényleg nem tűnt fel? Minden amit elkövettél az ellen hogy eltaszíts magadtól,egyre közelebb kerített hozzád.  Tudtam hogy milyen a szerelem érzése, de azt mégsem hogy ilyen erős lesz az irántad. Az első csók után azt gondoltam minden rendben lesz, talán együtt is lehetünk,erre te mindent elrontottál. bárcsak ne lenne igaza. -Ezek után pedig én már egyáltalán nem akartalak akarni. Belefáradtam a viselkedésedbe. Belefáradtam abba hogy azt hitted olyan vagyok mint amilyennek a te elképzeltél: a nagymenő srác akit a csajozáson kívűl semmi más nem érdekel,és hogy mekkorát tévedtél fogalmad se volt.
-Na jó én ezt nem bírom tovább! Oké bevallom tévedtem Jason. Tévedtem veled kapcsolatban sokkal másabb vagy mint az elképzeltem, és hidd el próbáltam helyre hozni a tévedésemet,én tényleg próbálkoztam.
-Az a baj hogy kicsit későn Lisa. Mit gondoltál hogy majd egy hosszú monológtól újra beléd szeretek ? Vagy esetleg hogy mindent elfelejtek?
-Én...azt gondoltam hogy talán még nincs késő helyre hozni a dolgokat, igazság szerint ezért jöttem ide: hogy helyre tudjam hozni a hibámat. Tudom hogy nem voltam veled igazságos,hagynom kellett volna hogy mesélj magadról. Végig kellett volna hogy hallgassalak, de én ezt nem tettem és sajnálom. Hidd el,komolyan mondom sajnálom.
-Te még mindig azt hiszed hogy ha elmondod 100-szor vagy 1000-szer hogy sajnálod attól a dolgok rendbe jönnek ?
-Persze hogy nem.
-Akkor?
-Szeretném ha az.közbe vágott
-Ha az elejétől ?
-Nem,nem akarom azt hogy az elejétől kezdenénk a dolgokat, mert ha az elejétől indulnánk,akkor az túl sok idő lenne. Túl sok minden történt idáig hogy előröl kezdjük. Szeretném ha innen folytatnánk a dolgokat, szeretném ha együtt lennénk.és ekkor megfogtam Jason kezét, de úgy rendesen.hihetetlen mi,pont én csináltam ilyet.
- Tényleg azt hiszed hogy ez ilyen könnyen megy ? Csak megfogod a kezemet és minden rendben lesz ?
-Hát, talán egy próbát megért.rámosolyogtam,a titkos fegyverem hogy őt idézzem.
-Mi lesz ha meg fogod bánni Lisa? Nem gondoltál arra hogy meg fogod bánni hogy összejöttél velem?
-Ilyet,soha nem bánnék meg!
-Készen állsz egyáltalán erre ?
-Azt hiszem készen állok Jason. Ha te itt vagy akkor mindenre kész vagyok,vagyis hogy nem úgy mindenre inkább csak majdnem mindenre. Inkább az a kérdés hogy te egyáltalán szeretsz még ? Mert én elképesztően szeretlek.
Jason furán nézett rám
-Most mi van, valami rosszat mondtam?
-Csak csodálkozok, Elisa Buck egy srácnak aki nem mellesleg én vagyok, azt mondta hogy elképesztően szereti. Most már félek hogy a világ vége bármikor bekövetkezhet. Te jó ég az űrlények is itt lehetnek valahol köztünk.
-Nagyon vicces vagy.ironizáltam
-Most meg azt mondta hogy vicces vagyok. Ez most tényleg megtörténik vagy csak álmodok?! Megforgattam a szemeimet
-Áh várjunk csak, a szemeit forgatja, jó rendben ez az a Lisa akibe beleszerettem.a boldogság bennem elképesztően nagyra nőtt. Hogy biztosra menjek azért feltettem még egy kérdést.
-Tulajdonképpen akkor ezzel azt akarod mondani hogy szeretsz? jól láthatóan el nem titkolva Jason elröhögte magát. -Most meg mit röhögsz,ez ennyire nem vicces,vagyis én ezt komolyan kérdeztem.
Jason nem válaszolt,inkább közel húzta magához az arcomat és megcsókolt. A csók jó hosszúra nyúlt, mondjuk nem mintha bántam volna. Sőt kifejezetten boldog lettem, ami azt illeti ki ne lenne ilyenkor boldog! Véget ért a csók.
-Nos választ adtam ezzel a te szörnyen nevetséges kérdésedre? a boldogságom a legfelső fokán volt
-Talán...bár egy igen vagy nem is megtette volna. most is mosolyogtam.
-Tehát akkor nem tetszett ?
-Én ezt egy szóval se mondtam! Csak hogy egy igen vagy nem is elég lett volna ,de természetesen ezt is elfogadom mint választ.
-Elfogadod ?
-Igen, hiszen végül is nem adtál rendes választ.
-Rendes választ akarsz, ennél is rendesebbet?
-Ha lehetséges akkor igen.félre ne értsetek nem mintha nem szűrtem volna le a csókból, hogy szeret-e csak azt akartam hogy magától is mondja ki.
-Rendben, remélem amit most mondani fogok abból le fogod szűrni a RENDES választ. Tehát Lisa én szeretlek téged.ezt nagyon jó hallani!
-Ennyi? Én azt mondtam hogy elképesztően szeretlek. vigyorogtam rá
-Csak néhány perce vagy a barátnőm és szörnyen követelőző vagy.a barátnője ?igen igen igen!
-Szóval a barátnőd vagyok? Tehát ez azt jelenti hogy együtt vagyunk?
-Nem igazából nem.vágott semleges képet Jason,és elengedte a kezemet úgy mintha nem is ismernénk egymást.
-Jó oké értem,hülye kérdésre hülye válasz. Tehát együtt vagyunk, mint egy szerelmespár.
-Igen,ezt akartad ?
-Ennél jobban semmit se akartam.
-Akkor ez azt jelenti hogy boldog vagy.
-Igen, nagyon boldog vagyok.mosolyogtam továbbra is rá. Elképesztő hogy ez a srác és vele járok mostantól!.-Ma hányadika van?
-Ezt a gyors téma váltást. Fogalmam sincs Lisa,de ez miért is fontos?
-Azért mert erre a napra tesszük azt amikor össze jöttünk,tudod ez az a bizonyos fontos dátum amit soha nem felejthetsz el! Tudod ilyenkor ajándékokat adunk egymásnak,együtt elmegyünk mindenféle helyre. mondtam fenyegetően
-Ugye most csak szórakozol? Mi ez valami karácsony utánzat szerelmespároknak?
-Igen.
-Mi igen?
-Az igen, hogy engem az ilyenek cseppet sem érdekelnek. De most komolyan :te tényleg ki néznéd belőlem, hogy hónaponta ezen a napon őrülten oda rohanok hozzád hogy :"Jason boldog hónap fordulót és idegbetegen számon kérném tőled azt hogy miért felejtetted el?"
-Igen,akkor tényleg nem te lennél,mert mint tudjuk te nem vagy olyan mint a többi lány,és ez így van jól.
-Szerintem is,és én meg már tudom hogy te se vagy olyan mint a többi srác, kár volt kételkednem.
- Hát igen,de már mind nem lényeg, ami most lényeges  hogy minden kételkedés,veszekedés, vita, után itt vagyunk. és ekkor megfogta a kezemet és megcsókolt.mit ne mondjak jó hosszú csók volt. Néhány perc múlva már csak ölelkezve álltunk ,és ekkor Jason megszólalt :
-Ne induljunk lassan? kérdezte, és közben szorosan ölelt még mindig.
-Miért?furcsálltam a kérdést.
-Hát gondolom a mai lógásod miatt örök életedre szobafogságban leszel,hátha a szüleid előtt haza érsz és akkor talán egy kis palacsintával tudsz enyhíteni a büntetéseden.a szemeim teljesen kigúvadtak. a suli!a lógás!a szüleim!a franc egye meg, erről teljesen elfeledkeztem!
-Igen, menjünk, most,ha nem baj.
-Nem gond, nekem csak jó ha nem kerülsz szobafogságba. nézett rám azzal a szép szemével
-Ez aranyos,de most jobb ha sietünk.
"Megfogtuk egymás kezét és szépen lassan haza mentünk, Jason egészen az ajtóig kísért".
[...]
Na igen ez majdnem így volt, bár a valóság szerint: haza rohantunk és Jasonnek arra sem hagytam időt, hogy rendesen elköszönjön tőlem. Bár talán a nap végére ez volt a legkisebb gondom. Már csak az a kérdés maradt,hogy magyarázom azt hogy még félév sincs és megint lógtam a suliból,valahogy csak megoldom,remélem.
Igazából nem láttam neki a palacsintának, inkább hagytam az egészet. Tudtam hogy palacsinta ide vagy oda,most tényleg nagy bajban vagyok. Ezért aztán inkább felmentem a szobámba és írtam a lányoknak vagyis inkább videochateltünk,az ilyet nem lehet megírni üzenetben az túl egyszerű. Mindent elmondtam nekik, az elejétől kezdve.
Néhány óra múlva megjöttek a szüleim és tudtam hogy már tudják a dolgot. Ami azt illeti végül, amilyen büntetést kaptam felér egy örök szobafogsággal:
„Nem hiszem el hogy megint elmentél az iskolából, nem érdekelnek a nevetséges kifogásaid, nem tudom mi történt, de amíg nem javítasz a viselkedéseden addig is minden nap iskola után te fogsz mosogatni, bármilyen koszos edény van neked azt el kell mosnod."mondták a szüleim nekem.
Ha bele gondolok ennél kaphattam volna talán rosszabbat is,bár számomra ez is elég szörnyű.
A nővérem nem sokkal később haza ért és én mint mindenki másnak, neki is mindent elmondtam , ő pedig csak nézett és nézett ,és persze különféle reakciókat adott egyes mondatokra.
-Igen,nővérkém úgy tűnik a kishúgodnak lett egy barátja,a te bátorításodnak köszönhetően.
-Örülök hogy boldog vagy,hugicám.
...