Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

26. rész

 Mintha kilós súlyok húzták volna a vállamat úgy sétáltam ki a fürdőből átöltözve. Furcsa volt ez az egész, és furcsán iis éreztem magamat.

Össze vetve az új és régi emlékeimet, muszáj lenne Kakashitól legalább bocsánatot kérnem a jövőben, még, ha ellenségek is vagyunk.

A hátamat az ágynak vetettem, és a plafont bámultam, valamiféle öröm szerű dolog járta át a testemet.

A bosszúm teljesült, Obito mellettem, Itachi mellettem, Sasuke mellettem, és rengeteg új barátom van. Új családom van, pár régi arccal. Egész jó ez így, egész boldognak érzem magam. És ahogy ebbe egyre jobban és jobban bele gondoltam, átjárt az endorfin.

-Rein.. Bemehetünk? - hallottam Ahri hangját.

-Gyertek – mosolyogtam a plafon felé. Jobban megnézve Ahrit, kiköpött Hei volt, ezen is vigyorogtam magamban.

Az imént említettek sorakoztak fel és aggódó szemeket meresztettek rám, főleg Obito.

Feltornáztam magamat az ágyon, és az arcukba vigyorogtam, amin meglepődtek.

-R-Rein? - vizsgált át a szemeivel Itachi

-Miaz? - pislogtam rájuk

-Mitől vagy ennyire boldog? - ráncolta a homlokát Obito

-Oh, csak apróságok - legyintettem

-Mégpediiiig? - rakta ölbe a kezét Ahri

-Tettem régebben egy ígéretet magamnak és valakinek, hogy én márpedig bosszút fogok állni Shisuiért, ha már minden mindegy lesz.

-Hogy érted, hogy minden mindegy?? - kapott a vállamhoz Itachi – haldokolsz??

-Ne légy buta – nevettem el magamat – minden mindegy, ha már nem tartozok Konohához, hiszen, akkor már mindegy kit ölök meg, ugyan olyan bűnöző leszek, de igen az is opció lehetett volna, ha haldoklok.

-És potosan kinek is ígérted meg? - érdeklődött Obito

-Az az én kis titkom – emeltem a számhoz a kezemet

-ééés... és mi van még? - nézett rám Sasuke

-Visszakaptam a két öcsémet - öleltem át a két Uchiha tesót szorosan

-Mi is örülünk neked – nevetett Itachi

-És visszakaptam azt is, aki után évekig epedeztem - vándorolt a tekintetem Obitora, aki a kisfiús zavarában, egy nagyon kedves és meleg mosolyt villantott. Oda sétáltam hozzá és szorosan magamhoz öleltem, hogy magamba szívjam az illatát.

-Biztos, hogy jól vagy? -tartott szorosan- ha esetleg nem tudod feldolgozni a dolgokat, akkor-

-Tökéletesen feltudtam – jelentettem ki - már minden rendben van. - kicsit kételkedve néztek rám, de nyugtázták, hogy jól vagyok.

Kimentek a többiek, és amint zárult az ajtó, Obitot a felsője nyakánál fogva lerántottam, hogy velem egy magasban legyen.

-Sz-szívem?

-Imádlak, de ha tudnád, hogy néha mennyire idegesítő tudsz lenni a "csak kíváncsi voltam" dumával!

-Hupsz? - nyelt nagyot

-Most ezért megfizetsz! - erre csak perverzen elvigyorodott

-Már alig várom!

/Itachi/