Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

1. rész

  Fáj a fejem, sötét van, és mégis forog a világ és émelygek. Muszáj felkelnem, vagy csak kinyitnom a szememet.
Egy réten voltam, éjszaka volt, mellettem erdő terült el ahonnan kabócák zúgása hallatszódott.
  Hol vagyok? Egyáltalán ki vagyok? Nem emlékszem semmire sem. Törd a fejed!
   Feltápászkodtam és a fejemet támasztottam, iszonyatosan hasogat. Mi történhetett?
Óvatosan felálltam, szét kell néznem, lehet, hogy a közelbe lakok és csak valami baleset ért ezért nem emlékszem semmire se. Végignéztem magam, de sehol sincs egy sérülés se. Sebaj, elindultam az erdőbe. Figyeltem minden egyes kis zajra, de csak állatokat tálaltam, egy tócsában néztem meg a tükör képemet, szóval barna hajam van ami rövid! És fekete szemeim. Elég alacsony vagyok és elég sápadt is, egy kimono szerű ruhába voltam ami fekete volt, fehér alá öltözettel. Áhhh lerobban a fejem, menedéket kellene tálalnom, de egyenlőre azt se tudom, hogy hol vagyok. Egy ideig még sétáltam és ismét zörgésre lettem figyelmes, persze oda kaptam a fejemet, de sehol semmi, de csak egyet léptem előre és koccant is valamiben a fejem, a földre huppantam.
- Aucs.. – nyöszörögtem és a fejemet fogtam.
- Szia – nyekkent fel egy igen magas hang, ijedtembe kicsit hátrébb kúsztam.
- Te ki vagy? – néztem rá, mintha csak szellemet láttam volna, majd eszembe jutott, hogy lehet tud rólam valamit! Egy narancssárga maszk takarta az arcát, fekete tüsi haja és fekete, vörös felhős köpeny volt az alakon. Felkeltem a földről elég hírtelen, és a köpeny garbójába ragadtam – te tudod, hogy mi történt? Vagy, hogy én kivagyok?
- N-nem, Tobi nem tudja. Miért kérdezel ilyeneket?
- Nem emlékszem semmire se – engedtem el a narancs fejet és nagyot sóhajtottam
- Még a nevedre se? – kíváncsiskodott
- Próbálok, de nem igazán megy..
- Nincs nálad valami amire rá lenne írva?
- Uhh erre nem is gondoltam..  – elkezdtem keresni ezt azt, egy cetlit tálaltam, rajta annyit, hogy U. Rein – Rein?
- Rein?
- Hát ez azt írja – mutattam oda, Tobi csak bólogatott.
- Szóval Rein-chan semmire se emlékszik?
- Nem igazán – vakartam meg a tarkómat
- Gyere! Tobi ad neked szállást!
- Heh? – néztem rá, de megragadta a karomat és magával húzott  - Hékás! Hova megyünk?
- Meglepetés! – igazából átszaladtunk az erdőn, ami mint kiderült egy dombon volt, annak a lábában volt egy nagyobb ház szerű hely.
- Oda? – kaptam Tobira a fejemet
- Nyaham! Tetszeni fog!
- Ha te mondod... – Kicsit azt hiszem aggódtam, levergődtünk a lejtőn és beléptünk a hatalmas fém ajtón.
- Gyere gyere Rein-chan, nem akarom felkelteni a többieket, mert akkor Tobi rossz fiú lesz..
- Többieket?! – ijedtem ismételten meg
- Mondom, hogy halkan! Tobi jófiú akar lenni!
- Hát nem megy neki.. – hallottam egy álmos hangot a sötétben, azt hiszem valami lépcső szerű dolog felől.
- Jaj! – vinnyogott a vékony hangján és feloldódott a villany, én Tobi mögé bújtam, amúgy is jóval magasabb tőlem, bőven elférek mögötte.
- Kivan itt még Tobcsi? – morgott egy szürke hajú srác, én csak Tobi bal karja mellett kukucskáltam ki.
- Senki! Tobi jó fiú!
- Innen látom narancs pofa! – indult meg felém, de Tobi elém emelte a karját.
- Rein-chant nem áldozhatod fel Hidan!
- Feláldozni?! – hüledeztem
- Ki a fene mondta, hogy feláldozom?! Csak meg akartam nézni! Amúgy is mit keres ez itt!?
- Segítek neki!
- Minek? – tette Hidan csípőre a kezét
- Nem emlékszik semmire
- Ki nem emlékszik semmire sem? – lépett le egy csomó ember a lépcsőről. Az egyik eléggé félelmetes volt, dühösen meg is indult felénk.
- Nézd már Pein, Tobcsi becsajozott!
- Nem is igaz! – vágtam rá
- Mit jelentsen ez Tobi? – jött közel hozzánk egy piercinges srác, én mégjobban Tobi mögé rejtőztem
- Elveszítette az emlékezetét, gondoltam nem lehet kellemes, meg így ártani se árthat nekünk – rakta keresztbe Tobi a kezét, én pedig hevesen bóbólogattam
- Ha egy rossz mozdulatot tesz, esküszöm Tobi, őt és téged is kinyírlak!
- Értettem Pein! – emelte a kezét a fejéhez, mintha szalutálna
- Uhm.. elnézést... – totyogtam elő
- Miaz? – morgott rám
- Hol fogok aludni?
- Tobival egyszobában, csak ott van hely. – Tobira fordítottam tekintetem, és megmertem volna esküdni, hogy vigyorog a maszkja alatt!
- Majd én vigyázok Rein-chanre! Hiszen Tobi jó fiú!
- Ettől tartok én is – hüledeztem, majd elindult mindenki a helyére, mi a jobbra ágazó folyosó legvégén „laktunk"
- Holnap majd megpróbáljuk kideríteni, hogy ki is lehetsz Rein – hozott Tobi egy párnát és takarót a másik ágyra.
- Te egyedül vagy?
- Ühüm, Tobinak nincs társa.. – hajtotta le a fejét és éreztem a hangján a szomorúságot
- Ha segítesz nekem, leszek a társad mit szólsz? – nyújtottam felé a kisujjamat, ő pedig a sajátját bele akasztotta
- Jóóó! Tobinak lesz társa!
- Jólvan Tobi, de aludjunk.. – fordultam be a fal felé neki háttal, őszintén szólva elég hamar elaludtam.

Álmomban furcsa vörösen izzó szemeket és kígyókat láttam, de hát ezek hatalmasok, és felém jönnek! Egy alak jelent meg köztük, fehér bőre volt mint a kígyóknak, és fekete haja. Felém emelte a kezét, de ekkor a nevemre keltem fel.

- Rein!
- Igen?! Ki az? – ültem hirtelen fel, de a fejem megkoccant Tobi maszkjába  - a fenébe! – fogtam meg az ütés helyét
- Neharagudj, csak gondoltam felkeltelek
- Sikerült – dőltem vissza hátra
- Hogy aludtál?
- Nem tudom Tobi, azt hiszem jól.. hány óra van?
- Reggel 7
- Minek keltettél akkor még fel? – ültem fel fáradtan a szemeimet dörzsölve, választ ugyan a kérdésemre nem kaptam, majd nehezen de le kóvályogtam a konyháig ahol egy szőke sráccal találkoztam, de még csak köszönni se tudtam mert..
- SENPAIII! – Ugrott a nyakába Tobi
- Tobi a csudába is már! Szállj le mert istenre esküszöm, hogy felrobbantalak! HM! – Tobi csak szomorúan ballagott el a konyha asztalig ahol leült és az ujjaival játszott.
- Mindig ilyen szeleburdi? – léptem a pulthoz kávéért.
- Sajnos, de te új vagy, had mutatkozzam be, Deidara vagyok! Hm! – nyújtott kezez
- Én azt hiszem Rein – fogtam vele kezet
- Azt hiszed?
- Igen, sajnos semmire se emlékszem..
- Hát, majd az Uchiha lehet tud segíteni, ha haza ér.
- Uchiha? Miért? És ki ez?
- Uchiha Itachi, és azt hiszem képes az emlékeidbe turkálni, nem szívlelem, de tényleg tud segíteni.
- Hát, ha te mondod – kortyoltam bele a kávémba, de ez az Uchiha név ismerősen csengett. Uchiha, Uchiha, Uchiha..  Nem, semmi se ugrik be.

Leültem Tobi mellé, aki még mindig búslakodott ezért fél kézzel megsimogattam a fejét, és úristen, de puha haja van!

- Egyébként, Deidara.. Hol is vannak ezek az Uchiháék?
- Orochimarut mentek lecsekkolni – kent meg egy pirítóst közben vajjal – egyéb iránt meg, el fogod kapatni Tobit, még a végén megszokja, hogy dédelgetik. Hm.
- Most miért? Olyan aranyos, és semmi rosszat nem csinált – piszkáltam még mindig a hájat  nem tudom abba hagyni, vonza a kezemet
- Mindig láb alatt van a kis mihaszna. Hm.
- Senpai most miért bántja ennyire Tobit? Tobi jó fiú volt! – hüppögött
- Mert csak a baj van veled! És a nyakamon lógsz állandóan! HM!
- Hagyjad – legyintettem Deidara felé – mit szólsz, ha az én nyakamon lógsz innentől? Amúgy is én eléggé bírlak
- Úúúú! Tobit szeretik! Tobi is bírja Rein-chant! – ölelt szorosan át
- Meglepő, hogy milyen erős vagy Tobcsi! – nevettem fel kicsit – amúgy miért vagy ilyen korán fent Dei'?
- Menni akarok gyakorolni egy kicsit, nem tartasz velem? Legfeljebb kiderítjük, hogy milyen elemű vagy
- Hmm, rendben nekem ez fairnak hangzik!

Kimentünk egy ilyen edző terem szerűséghez, Tobi is jött velünk nézőnek. Nyújtottam egy párat, mert megbeszéltük, hogy először taijutsuval kezdünk. Nem igazán tudtam, hogy mit kellett volna tennem akkor, amikor Deidara teljes erejével nekem rontott, magam elé kaptam a kezeimet és egy kő fal szerűség húzódott fel előttem, aminek Deidara neki is koccant.
- Azt hittem, hogy taijutsut gyakorlunk, hm.. – állt fel a fejét fogva
- Neharagudj! Fogalmam sincs, hogy mit csináltam!
- Semmi baj, az én hibám, legközelebb nem rontok neked! De hé, valószínűleg föld elemű vagy!HM! – mondta a végét biztatóan. A fal magától lehúzódott, és közelebb álltunk a másikhoz. Azt mondta, hogy próbáljuk meg lépésenként. Ő megfogja mondjuk a felkaromat és elmondja, hogy mit csináljak. Na ez pont nem így nézett ki.
- Figyelj Rein, a bal karommal megpróbállak megütni, próbáld meg kivédeni! – így is tettem, ösztönösen megragadtam a karját, és földbe vágtam. Nyekkent egy elég hatalmasat és még Tobi is elámult!
- Szerintem hagyjuk a taijutsut, az valószínűleg ment neked.. hmm.. – nyöszörgött a padlón
- ne haragudj Deidara – nyújtottam felé a kezemet. Bele kapaszkodott és felhúztam.
- Szerintem eltört egy bordám is, szóval megyek felkeltem Konant, hogy kezdjen vele valamit.. mára elég legyen ennyi edzés hmm
- Tényleg ne haragudj!
- Semmi baj mondtam már hm! – Kicsit zavartan ültem le Tobi mellé a padra.
- Azért ez nem volt semmi Rein-chan!
- Ugye? És nem is tudtam, hogy tudok ilyet! – nevettem kínosan – de azért sajnálom Deit, pedig még edzeni akartam.. sebaj! Gyere Tobi nézzünk valami kaját!

Bent a házban össze találkoztam még a többiekkel is, kedvesek voltak, bár Sasori és Kakuzu kicsit mogorva volt, de ez legyen a legkisebb baj. Már csak két tagot nem ismerek, akik elmentek azért az Orochimaruért vagy mi. Az ő neve is ismerősén cseng.