Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

14.rész

Hetek teltek el a baleset óta, és felgyógyultam, de titeket tudom, hogy nem ez érdekel.

Hogy mi történt az után, hogy Tobi bevallotta, hogy ő Obito igazából? Egy ideig nem igazán fogtam fel az egészet, nem is nagyon akartam azt hiszem, de a sírás veszekedésbe, a veszekedés pedig kiabálásba torkollott. Nem tudom, hogy hogyan is kellett volna kezelnem az egész helyzetetet, ne értsetek félre, örülök, hogy él, csak egyszerűen nem tudom ezt hírtelen feldolgozni, és akkor a nagy adrenalin löket miatt, nem is igazán emlékszem már, hogy min is vesztünk össze, csak az, hogy Itachinál sírok, de nem mondhatom el, hogy miért. Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e. Csak annyit mondtam, hogy össze vesztem vele.

Szóval most hetek óta Itachiék szobájában alszok, és mondhatni kerüljük egymást, vagy csak nem szólunk a másikhoz. Igazából eléggé le is vagyok azóta hangolva, nem élvezem úgy a napjaimat, mint eddig, és sokszor elmerengek. Azt hiszem, ezt a többiek is észre vehették, mert felettébb érdekes ötlettel rukkoltak elő a mai nap.

-Rein! Rein! - huppant le mellém Deidara, éppen olvastam valamit – mondd csak, Itachi megfertőzött melankóliával?

-Nem, semmi ilyen –lapoztam egyet

-Nekem pedig nem úgy tűűűniiiiik - bújt be a könyv és közém - arra gondoltam, azaz gondoltunk a többiekkel, azaz Kisaméval, Hidannal, meglepetésedre Kakuzuval, sőt Itachival és Konannal, hogy kikapcsolódhatnánk egy kicsit, és elmehetnénk egy strandra! Amúgy is amióta felgyógyultál vagy küldetésen vagy, vagy edzel, vagy ház körüli munkákat végzel

-Vagy olvasok – raktam a fejére a könyvet kinyitva, így olyan mintha egy háztető lenne.

-Igen vagy azt – nevette el magát és vette le közbe a könyvet - szóval? Lenne kedve ő nagyságának?

-És mégis mit vennék fel?

-Ne aggódj erre is gondoltunk! - ugrott be a képembe Konan is, és így ketten nyomták össze az ölemet

-Lassan úgy érzem magam, mint egy kanapé - fújtam ki a levegőt - és hogy gondoltál erre?

-Vettem neked egy bikinit! Méretbe szerintem jobb lesz, hasonló a méretünk! - mosolygott rám kislányosan

-Kérüüüüüünk - pislogtak rám kiskutya tekintettel

-jóóó - emeltem fel a kezemet – hihetetlen mire képesek nem vagytok – kuncogtam rajtuk.

-Imádunk!!! - öleltek meg szorosan – holnap korán reggel indulunk! - csapta össze a kezét Konan

-Én intézem a fuvart! - mutatott magára egy önelégült mosollyal karöltve Deidara

Később még ide adta Konan a bikinit is, egy sima fekete, magas derekú és vékony pántú bikini, a maga nevében jól nézett ki. Viszont így még be kell mennem az eredeti szobámba, hogy holnapra tudjak ezt az összeszedni. Nagy levegőt vettem és felmentem, majd kopogtam.

-Szabad - hallatszódott az az istenverte vékony hang. Szó nélkül mentembe, és érzéstelen arckifejezéssel. - Rein - állt fel az ágyról Obito.

-Csak pár cuccért jöttem... - néztem a padlót leginkább

-Miért? Oda cuccolsz Itachiékhoz? - érdeklődött aggodalmasan

-Nem... Holnap reggel megyünk a strandra, és szükségem van pár cuccra...

-S-strand?

-Neked nem mondták ezek szerint - sóhajtottam - mindegy, ha akarsz gyere, miattam ne hagyd ki, de ha most megbocsájtasz - fordultam volna a szekrényekhez, de elkapta a karomat