Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

11. rész

-És pontosan milyen infót is kellett volna kiszedni belőle? - kérdeztem Kakuzut

-Nem tudom, de fontos volt, Pein nagyon komolyan hangzott amikor kiosztotta ezt nekünk -itt csak a homlokomhoz csaptam

-Faszom!

-Neked nincs is Rein - humorizált Hidan

-Oh hallgass már, miattad vagyunk pácban! - morogtam rá - Hogy fogjuk megtudni azt, amit meg kellene, ha egyszer hamu meg csont! Nem tudjuk feltámasztani!

-Mi nem is - morfondírozott Dei

-Mi? - néztünk rá egyszerre mind a hárman

-Hát Sasori mester beszélt egyszer kétszer arról, hogy Orochimaru képes feltámasztani valakit a halálból

-Akkor is, hogy ha még a porszívó se segítene rajta? - tette fel a kérdést Hidan

-Azt nem tudom, gondolom. Hm.

-Annyit hallottam már erről a csávóról, ki ez? Valami félisten?

-Egy kígyó inkább, de lehet benne valami, amit Dei mondd, de kétlem, hogy együtt működne velünk.

-Ne már, hogy egy kígyó tud ilyeneket! - hüledezett Hidan

-Te tényleg nagyon hülye vagy Hidan - dörzsöltem a homlokomat – Na mi legyen... keressük meg?

-Hát jobb, mint a semmi – vont vállat Deidara

-Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, de kezd érdekessé fordulni a dolog. Legfeljebb egy nagyobb hallal térünk vissza. A három nagy sanin egyikét elcsípni

-Bárcsak tudnám, hogy miről beszélsz - húztam a számat - na akkor uccu neki!

-Azt hiszem pár órányi repülésre van innen, Eső faluban – kezdett el valamit gyúrni Deidara

-Repülés? - néztem rá értetlenül

-Aham, hm! - és előre dobott egy kicsi fehér valamit, kézjelet formált és egy hatalmas sárkány szerű dolog tűnt fel

-Hogy te ilyet is tudsz barbie! - hüledezett Hidan.

-Induljunk – szedtem össze ez zacskóba a csontokat és már ugrottam is a sárkány hátára Deidara mögé, a többiek követtek és máris szárnyra kaptunk, hihetetlen látvány tárult a szemem elé.-Úristenez gyönyörű!

-Örülök, hogy tetszik a látvány! - mosolygott rám Dei

-Sz-sz-szerintem.. N-nekem kicsit tér-tériszonyom van – hasalt le Hidan

-Oh te jó ég -nevettem el magamat - és Dei?

-Hmmm?

-Merre is megyünk?

-Eső rejtek körül rejtőzködnek, ha jól informáltak legutóbb minket

-Zsír! Nem emlékszem, hogy jártam volna ott! - vontam egy hatalmas vigyort a számra

-És túl sok minden másra se - gúnyolódott Kakuzu

-Kuss – emeltem fel az egyik kezemet.

Deidara ígéretéhez híven pár óra alatt ténylegesen oda is értünk. Egy erdő közelében szálltunk le, HIdan legnagyobb örömére

-Oh édes drága anya föld, sose hagylak el! - puszilgatta a talajt

-Még haza is kell mennünk - lökte oda Kakuzu

-És most? - néztünk Deire

-hmm -nézett fel az égre - keleten lesz az erdő szélén, szóval nem túl messze. Gyertek induljunk!