Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

30.rész

-Nézel - mondta Obito amíg a helyünkre igyekeztünk.

-N-nézek?? - lepődött meg Kakashi

-Gyere – ragadtam meg a karját és Obitohoz vonszoltam – vele leszel, Obito magyarázd el neki, hogy most mi fog történni.

-Muszáj nekem igaz? - sóhajtott - jóó..

Én szépen lecuccoltam egy fához, majd levettem a köpenyemet, amit az egyik bokor mögé rejtettem.

Egy viszonylag rövidebb ruha volt rajtam comb zoknival, a vállamra pedig rá kötöttem egy konoha fejpántot.

És most vártuk az áldozatot.

/Obito/

-Szóval most mi fog történni, ha lennél szíves elmagyarázni?

-Túl sokat jár a szád... -morogtam- Rein a csali. Először egyedül szál vele szembe, ha nem megy mi is támadunk.

-És mérget i használ?

-Igen mérget is, ennyire baszol ránk figyelni?

-Nem nagy kockázat ez számára? -vonta felegy szemöldökét

-Ugye tudod, hogy nem 5 éves már? - szóltam le – nagy lány, erősebb, mint hiszed...

-Tudom, hogy az... csak...

-Csak félted mi? Félthetted volna jobban is! - dühöngtem halkan a fának az egyik ágáról, amin guggoltunk.

-Ezt mire véljem? - akadékoskodott

-Ha kicsit jobban figyelsz rá, nem ment volna át azon a sok szaron Orochimarunál!

-Már meg ne haragudj, őrjáraton voltam ő pedig küldetésen!

-Leszarom! Mindig csak a szád nagy!

-Lányok, há megtennétek... FOGJÁTOK BE!! - kiabált suttogva Kisame. Tsk.. Lányok mi??

-Tsk... - Kakashi csak intett - még nem fejeztem be... - morogtam és átugrottam egy másik ágra, ami ugyan úgy fedett.

/Rein/

Egy félóra elteltével közeledni látszott a célpontunk.

Én is a helyemre osontam, és a térdemen az egyik zoknit szét szakítottam és piros festékkel kentem be a bőröm, hogy olyan legyen mintha megsérültem volna.

A férfi magas volt, enyhén szálkás és világos barna, hátra fésült haja volt. Az állánk kevés borosta és egy szürke öltözék volt rajta, olyan jól tartott vándor kinézete volt.

Alig három méterre lehetett tőlem.

-Oh uram! Elnézést uram! - sipákoltam a legnyájasabb hangomon - elnézést, segítene? - A tekintetét rám szegezte, majd körbe nézett magán. Oh apám, hogy ennyire hülyének tettesse magát

-Oh kisasszony, mi történt? - szaladt ide hozzám. Mielőtt ide jöttünk volna, Kakuzu elmondta, hogy egyszer-kétszer dolgozott már ezzel az alakkal és hogy mi is az esete. Közepes mell, nagyobb fenék. Ez az irdatlan ostoba rövid ruha csak kiemeli, ami így is szembe tűnő, persze, hogy ezt egyférfi tervelte ki...

-Ahogy tartottam vissza felé a faluba megtámadtak... Elvitték a pénzemet és mindent és megsérült a lábam... nem tudok lábra állni - pislogtam kétségbe esetten

-Ha gondolja elviszem a hátamon - mért végig a szemével és ha jól láttam a szája szélét is megnyalta. Undorító.

-Nagyon megköszönném - bólogattam