Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

16. rész

/ Kisame/

-Hol á fráncbá lehet á kis pöcsös? - Sétáltam körbe a nagy termet és igyekeztem minden kis részt átnézni. A samehadán tartottam az egyik kezemet, ha esetleg meglepetés érne.

-Te meg ki a franc vagy? - repült el mellettem egy kés. Ez egy női hang volt?

-Jó nápot kisásszony, Hosigáki Kisáme a becses nevem. Önben kit tisztelhetek meg? - fordultam meg teljesen nyugodtan. Egy viszonylag fiatal lány állt előttem, hosszú vörös haja volt, amit gondosan kötött fel, homlokán pedig konohai származását jelző fejpánt ékeskedett. Zöld szemében pedig valami furcsán csillogott.

-Magasról teszek rá ki vagy - vigyorgott harciasan a kislány

-ÁÁáh látom te nem á szávák, hanem á tettek embere vágy! - vigyorodtam el én is

-Azért kérdeznék egy valamit, mielőtt kivéreztetlek - állt a kislány harci pózba - mit keresel ennyire?

-Á kis Uchihá kölyköt! - rántottam elő samehadát.

-Sasuke? - tűnt el egy pillanatra a mosolya - akkor még inkább hamarabb kell veled intéznem! - nevette el hisztérikusan magát

-Ná gyere csájszi! - álltam harci pózba.

A csajszi hatalmas vérszomjjal ugrott nekem, talán még se lesz egyszerű dolgom. Késsel támad, fürgén és rugalmasan mozgott, alig bírtam követni is - Áh nem lesz ez így jó! - csaptam felé a samehadával, ami eltalálta és a falnak repült - tálán túl erős volt ez a lendítés

-Ne becsülj le halpofa! -állt fel, mintha meg se kottyant volna neki. Pedig a válla csúnyán megsérült mert vérzett

-Mákács vágy! - álltam vissza harci pózba - de tálán nem kell komolyább jutsut használnom feléd.

-Majd azt meglátjuk - és egy katanát rántott elő

-Áááh, kard párbáj! Ez már döfi!

/Rein/

-Ki van ott? - és éreztem a hideg fémet az arcom mellett, komolyan, aki egykor a nyakamon csüngött, most kardot rántott rám. -Nem kérdezem meg még egyszer

-Nyugi kishaver - emeltem fel megadóan a kezemet és lassan felálltam - megfordulhatok?

-Fordulj - köpte oda hidegen. Lassan fordultam meg, két Sharingannal találtam szembe magamat...

-Nyugalom, nem ártó szándékkal vagyok itt

-Azt majd én eldöntöm, vedd le a csuklyád! - parancsolt rám

-Ejnye Sasuke, hát el is felejtetted, hogy mire tanítottalak, hogy ha nőkkel beszélsz? - húztam hátra a csuklyámat, és felvillantak az én Sharinganjaim is. Csak a szemünk fénylett a sötétben.

-E-ez meg...

-Ssshh - toltam el lassan és óvatosan a nyakamtól a kardot

-De hiszen te halott vagy! - szegezte rám ismételten - hogy lehetsz most mégis itt? Ez is Orochimaru műve?

-Hogy még élek? Vagy, hogy halottnak hittél? - raktam le a kezemet - engedd le a kardodat - mondtam monotonan.

Szemében bizonytalanság csillogott, szerintem nem tudta, hogy mit tegyen, vagy gondoljon.

-E-ezt, hogy érted? - remegett meg a penge a kezében

-Nem haltam meg, nem akartalak magadra hagyni, nem önszántamból tűntem el évekre Sasuke - fogtam meg a kard hegyét - Orochimaru tehet erről