Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

27. rész

Nem tudom, hogy kit rázott meg a legjobban Deidara elveszítése, Sasorit vagy Hidant, de a vallásos barátunk mindenképp elő akarja keríteni a tetteseket.

A problémánk ott kezdődött, hogy semmi nyomunk nem volt, csak hogy Iwakagureiek, már, ha nem álcázták magukat.

Teltek a napok, a hetek, de semmire se jutottunk...

Nem áll össze ez az egész. Pár lehetséges ötletet már felvázoltam.

Vagy ténylegesen az ő falujából származó ninják ölték őt meg, azért, mert a falut elárulta és esetleg titkokat ki ne fecsegjen.

Vaaagy, valaki fejvadászt küldött rá. De itt azt, hogy miért már nem tudom. Próbáltuk a többiekkel is össze dugni a fejünket, de semmi. Kakuzut is ki kérdeztem, hogy miféle bérgyilkosokról tud, akiknek ez a módszerük, de azt felelte, hogy szerinte nem rég felbukkant alakok lehetnek, mert ezt még sose látta.

Szóval figyelnünk kell a haláleseteket, amik hasonlóan történnek meg.

Félre vezetés, nyelv kivágás, has felmetszés. Bizarr ez az egész.

Viszont meglepetésemre Hidan nagyon komolyan vette a dolgokat.

Egyik este amikor nem tudtam aludni, leginkább azért, mert Obito úgy horkolt, mintha valahol háború lenne. De nem tehet róla, megfázott... nyáron.... mindegy is.

Lent Hidan a nappaliban az asztal előtt görnyedt és valamit irkált vagy firkált nagy gőzzel.

A hűtőből ki vettem két sört, majd leültem mellé és oda nyújtottam neki.

-Tessék, ne hajszold magad túl...-

-Köszönöm - vette el és fel ciccentette velem egyetemben.

-Mit csinálsz? - lestem meg az irományait

-Próbálok rá jönni, hogy mi a fene is történhetett

-Sose láttam semmit, amit ilyen komolyan vettél volna, kivétel az áldozós hülyeséged. Tényleg, hogy nem kaptál még vérfertőzést vagy hepatitiszt vagy bármit?

-Immunis vagyok mások vérében lakó szennyekre

-Hmmm - dőltem hátra és meghúztam az italomat

-Te miért vagy itt?

-Horkol - sóhajtottam - lehetetlen egy szobában létezni vele éppen - húzott egy félmosolyt a szájára és ő is hátra dőlt

-Ha megtalálom azokat, akik ezt tették, lenyeletem velük a saját nyelvüket! Aztán elégetem őket, nem érdemelnek tisztes halált

-Egyet értek veled - sóhajtottam

-Egyáltalán, hogy találtak meg minket? Az isten háta mögött vagyunk! És most már itt se vagyunk biztonságban... És méreggel kábítani, szépek lehetnek... remélem, hogy akkor is hatott amikor az történt, és nem érzett semmit....

-Jah, remélem... - húztam megmegint a sört, majd eszembe jutott – a francba!

-Mi az?

-A méreg! - csaptam a fejemhez – azzal jobban le tudjuk szűkíteni a kört! Ki is ment a fejemből az a kis lövedék! - és egyből szaladtam fel Sasorihoz, és nem érdekelt, hogy hajnali akár mennyi van.

-Sasori! Nyisd ki! - vertem az ajtót

-Mivan már? - nyitotta ki lassan és álmosan, én pedig a kezébe nyomtam a löveget

-Vizsgáld ki mi van a méregben, PONTOSAN!

-Minek? - ásított

-Meg akarod találni kik tették ezt Deivel vagy inkább alszol tovább? - szinte kipattant a szeme és ment is végezni a dolgát.