Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

17.rész

-Hé, nézzétek már! Ott az a korcs! - nevetett az egyik fiú

-Azt se értem, hogy miért engedik be ide! - gúnyolódott a másik

-Mert a mocsok anyja Uchiha és ezt a nevet örökölte!

-Sose lesz olyan tiszta, mint mi! - nevettek együtt

-Elég... - küszködtem a könnyeimmel

-Mert mi lesz? Megmondasz anyucinak? Jaaaj de félüüüünk! - gúnyolódtak tovább

-Ideje lenne megleckéztetni! - álltak elém

-Mit akartok? - kapkodtam a fejemet – nekem ez nem tetszik! - hátráltam

-És? Nekünk meg az, hogy itt vagy!

-Gyerünk! - futott nekem a két fiú - Ezt kapd ki korcs! - dobott felém egy tőrt, de valaki elém állt és eltérítette azt.

-Hagyjátok békén! - kiabált rájuk Obito

-Nézd, ez az az alak, aki olyan béna az akadémián!

-Kezdjünk vele is valamit! - vigyorgott a srác, majd megint eldobott egy tőrt, de a másik is dobott egyet, amit nem vett észre időben.

-ELÉG! - ütöttem el kézzel a tőrt, ami fel is sértette a kezemet – Ne... Merjétek... Őt... bántani... -Morogtam, viszont valami megváltozott, az arckifejezésük leginkább

-nézd a szemét -suttogták

-Sharinganja van....

-Menjünk innen – futottak el

-Rein-chan, jól vagy? A kezed - nézte a kezemet

-Sajnálom Obito senpai - törölgettem a szememet- nem hagyhattam, hogy eltaláljon az a tőr... Abból akár nagyobb baj is lehetett volna, és nem akarlak elveszíteni - szipogtam

-Oh Rein-chan - ölelt meg – köszönöm - simogatta a hátamat - de nézzenek csak oda, felébredt a sharinganod – mosolygott rám

-T-tényleg?

-Uhum! - mosolygott

Ez az álom is tova szállt, és jött a következő.

Shisuihoz igyekeztem, megígértem a szüleinek, hogy figyelek rá amíg küldetésen voltak, de sose volt könnyű végig sétálnom az utcákat.

-Nézd, ott az az Uchiha!

-Nem ő a Senju leszármazott?

-De! Azt beszélik, hogy sokkal nagyobb ereje lehet, mint bármely itteni Uchihának!
-Mi lesz, ha ellenünk fordul? Hiszen mégis csak egy korcs! - súgtak mögöttem össze az emberek, igen korcs voltam, annak is éreztem magam ezek után.

Hírtelen egy kő repült felém, ami elől elhajoltam.

-Nem unjátok még ezt a kisded játékot? - fordultam meg, de hírtelen egy tőr marta fel az arcomat

-Takarodj innen korcs! - kiabált velem egy lakos – nem tűrünk meg ilyen félvér fattyat itt! -csípett a seb, és azt hiszem kezdett elborulni az agyam is

-Szálljatok le végre rólam! Én is csak ember vagyok, mint ti! És Uchiha is! - ordibáltam, de nem tudtam megállni, hogy ne húzzak be annak az embernek – Neked milyen, ha a földön vagy?! Ha bántanak hm?? - morogtam

-Meg se kellett volna születned te senki! - kiabált rám amíg elmenekült

-Lehet jobb is lett volna – hajtottam le a fejemet

Ismételten levegő után kapkodva ültem fel az ágyamban, már jött felfelé a nap is.

-Héé, héé jól vagy, - ébredt meg Obito is