Elveszett emlékek [ Obito x oc] (1. évad)

13.rész

-Gyere had segítsek

-Hagyj már! Egyedül is le tudok lépcsőzni, nem kell a hős herceget játszanod! - morogtam Tobira - Amúgy se nyomorodtam meg! Ez csak egy karcolás! - mondtam maga biztosan, és felültem az ágyban, majd úgy terveztem, hogy felállok, de a seb a hasfalamba erőset nyilallt, és előre buktam, mint a kelj fel Jancsi.

-Hoppá - kapott el ez utolsó pillanatokban Tobi - Még, hogy megy ez egyedül is, de ahhoz képest, hogy egy félórával ezelőtt milyen állapotba voltál, most majd kicsattansz

-Hallgass

-Most miért morgunk ennyire? - vett fel az ölébe menyasszony pózba

-Mert amikor közöltem, hogy menj ki a fürdőből, egyedül is le tudok tusolni, hozzám vágtad, hogy de hát életképtelen vagyok! - vágtam fejbe, amin csak felröhögött.

-Mert az vagy, most egy ideig úgyis a segítségemre kell majd hagyatkoznod, a lépcsőn se tudsz lemenni egyedül. Amúgy is –hajolt a fülemhez - Ne mondd, hogy nem élvezed, hogy ilyen helyzetben vagy- Az ilyenekkel mindig zavarba hoz, mint most is.

-Jól vagy már! Haladjunk! - húztam az arcára a maszkot, enyhe piros arcall.

-Hiszti gép - váltott vékony hangra, néha olyan mintha több személyisége lenne.

Szépen lesétáltunk a nappaliba, ahol legnagyobb meglepetésemre, mindenki ott volt.

-Srácok? - néztem végig rajtuk meglepetten – ti meg?

-Sajnáljuk Rein-chan! - lépett elő Hidan és Deidara és hajoltak meg előttem.

-Nem akartuk bajba sodorni – kezdte Dei

-Minden a mi hibánk -Folytatta Hidan

-Srácok, ne vicceljetek, ugyan annyira hibás vagyok mint ti – vakartam meg a tarkómat

-Ugye jól vagy? - lépett közelebb Deidara – nagyon aggódtam, hogy amiért engem védtél.. Te talán...

-Ne butáskodj már! Szívós vagyok – nevettem kicsit és megborzoltam a haját - amúgy is a barátaimért bármit megtennék. - mosolyogtam mind a kettőjükre

-Rein-chaaaan! - rohantak mind a ketten a nyakamba, mintha nem is Tobi ölében csücsülnék.

-Khm - köszörülte meg kis vékony hangját - nem zavarok?

-Ne haragudj Tobi - állt hátrébb Dei

-De ezt meg kellett hálálnunk,és bármi van szívesen segítünk - mosolygott halál édesen Hidan

-Elolvadok srácok, de nem haldoklok, és nem is vagyok lerokkanva

-Azért is kellett Tobinak lehoznia Rein-chant igaz?

-Rein-chan agyon fogja ütni Tobit, ha tovább folytatja ezt – morogtam rá

-De Tobi jó fiú!

-Nem! -vágtam be rá a durcit

-Ez aljas rágalom! - nyüszített vissza

-Tegyél le!

-Nem!!!

-DE! - morogtam – Megharaplak!

-ch, hát már Rein-chan is Tobi ellen fordul? - rakott le a kanapéra

-Nem csak nem szereti, ha megmondják, hogy mit csináljon, vagy nem egyen értékűként kezelik - ült le mellém Itachi

-Itaaaa - öleltem meg

-Hihetetlen vagy, tudtam, hogy folyamatosan bajba keveredsz, na de, hogy ekkorába! - nevetett ő is ki

-Szörnyűek vagytok – engedtem el egyből őt is, amin úgy fent csak nevetett ő is. Tobi mellém ült le, a többiek meg szétszórva.