In Love With a Criminal (18+)

🦋E L S Ő🦋

"-Tristan nem válhatsz el ezért. Semmit nem jelentett nekem.- Ordította torka szakadtából anya.

-Deborah nem ismerek rád. Olyan mintha egy idegennel beszélgetnék. 20 év kellett, hogy rájöjjek, hogy kurvára nem ismerlek. Soha nem is ismertelek- Hasonló hangerő szűrűdik fel az emeleti szobámba apám szájából. A fejemre idegesen rácsapok egy párnát, hátha tompítja a külvilágot, de sajna nem használ. Azt hiszem az egész utca hallja őket.

-A gyerekekkel baszunk ki ha most elküldesz.- Szinte látom magam előtt anya kétségbeesett arcát. Nem lehet könnyű ha elküldenek abból a házból ahol lassan 20 éve laksz. Ahol a gyerekeid, a családod él. Nem is tudom hova fog most menni. Talán nagyihoz, de ott egy napot sem bírna ki.

-A gyerekekkel? A gyerekekkel Deborah? Az nem baszott ki a gyerekeddel, hogy lefeküdtél barátjával?- Apának még nehezebb. Nem elég, hogy megcsalnak, ráadásul a fiad egyik haverjával. Akit szívesen láttál mindig amikor átjött filmezni. Aztán amikor egyszer nem voltál itthon valamiért nem filmezni jött át és nem is Colinhoz.

-Elbasztam. Tudom. Sajnálom. - Szinte zokogja a szavakat anya. Tudom, hogy haragudnom kéne rá. Tudom, hogy most apa mellett kell álljak de valahogy mégis kiszökik egy könnycsepp a szemeimből.

Az ajtóm nyitódására hevesen kapom le a párnát a fejemről. Colin megértően bólint és kulcsra zárja maga mögött a szobaajtómat. Egy pillanat erejéig hezitál, majd leül mellém a telefonjával és a fülhallgatójával együtt.

-Találtam egy bandát, belehallgatsz?- Félmosolyra húzza a száját, ami nem boldogságot tükröz, csupán azt hogy "légyszíves ne beszéljünk anyuékról, mert már ki van a faszom az egésszel."

-Persze, add.- Az én félmosolyomba belesűrítem az összes megnyugtató gondolatomat. Tudom, hogy ideges. Tudom, hogy magát hibáztatja mert ő hozta a családba Alexet. És azt is tudom, hogy három nappal ezelőtt, amikor kitudódott minden ő verte szét Alex fejét úgy, hogy még mindig korházban van. 15 éves basszus. Egyetlen egy nagykorú barátja volt, az is meghúzta az anyját.
Nem törődve a folyamatos ordítással amit már három napja hallgatunk, Colin bedugja az egyik fülesét a fülembe, a másikat pedig az övébe és hátradöntve a fejét próbálja kizárólagosan csak a zenét hallgatni.

"I need an easy friend

I do, With an ear to lend

I do, Think you fit this shoe

I do, Won't you have a clue?"

-Mi ez?- Kíváncsian várom a válaszát, hisz ez a pár sor túlságosan belopta magát a szívembe ahoz, hogy ne keressek rá később majd YouTube-on.

-Nirvana.- Lehunyt szemmel válaszol."

-Avery beszéltem Mr. Price-al. Azt üzeni, hogy holnap egyenruhában kell menni, meg lesz tartva az évnyitó ünnepség.- Apa nagy hévvel jön be az ajtómon. Még ing van rajta és a laptop táska is a kezében van, így gondolom épp most ért vissza a tanári megbeszélésről.

-Örülök. Apa nem hagyhatom ki az első hetet?- Forgatom meg a szemeimet. Nem hiszem el, hogy minden ünnepségre fel kell húznom azt a sötétkék nadrágkosztüm borzalmat.

-Kislányom egész nyáron feküdtél, mi mást csinálnál abban az egy hétben?- Unottan sóhajt végignézve rajtam és már nem is csodálkozik azon, hogy pizsamában vagyok még mindig, pedig már fél négy van.

-Ülnék?- Kérdésemre csak egy reakció nélküli arcot vélek felfedezni. Basszus, szerintem vicces volt.

-Sajnálom, amikor Mr. Price rákérdezett, azt feleltem, hogy makk egészséges vagy.- Mondja végül, majd bezárva az ajtómat magamra hagy. Fasza.