In Love With a Criminal (18+)

🦋H U S Z A D I K 🦋

December elseje. 

Az áruházban sétálva mindenhol piros díszek, télapók, fényfüzérek és mézeskalácsillat vett körül. 

Mélyen beszívom az illatot. Émelygek tőle. A szemeimet lehunyva emlékeztetem magam arra, hogy miért is jöttünk ide, majd tovább tolom a bevásárlókocsit.

Hárman sétáltunk, három különböző ember, három különböző családból, de valahogyan most mégis egyhelyre megyünk vissza. A lehető legfurcsább családi összeállítás a mi triónk, és annak is éreztük magunkat. 

Mason, Anya párja és én.

Eredetileg csak Mason és én jöttünk volna, de egy héttel ezelőtt Mason jogsiját elvették ittas vezetés miatt (részletekről nem mesélt) és kerítenünk kellett magunk mellé valakit aki tud vezetni. A közös szüleink, vagyis Apa és Susan szóba sem jöhettek, mivel abban az egyben egyetértettünk, hogy Susan borzalmas, apa meg nélküle mostanában sehová sem megy. Nem tudom mit követett el az anyja ellene, de megkockáztatnám, hogy ő jobban utálja mint én. 

Apa mintha kicserélődött volna az utóbbi egy hónapban és mondhatni össze nőttek Susannel amint elfogadtuk, hogy együtt vannak. Mivel Colinnal megmondtuk, hogy amíg mi abban a házban élünk nem költözhetnek oda, nem is tették, viszont reggeltől estig nálunk tartózkodtak. Ennek pedig két következménye lett, Colin egésznap a bezárt szobájában van és nem hajlandó kommunikálni, nekem pedig ezzel időm sem volt foglalkozni, mert Mason az én nyakamra került. 

Nem viccelek, néha Susan megkér, hogy vigyázzak rá, bár Mason idősebb tőlem. Nagyjából már megtanultam kezelni, olyan mintha lenne egy emós öcsém... Mondjuk az már van egy, így olyan mintha kettő lenne, csak Mason jócskán túlhaladja Colint. Attól eltekintve, hogy úgy néz ki mint aki most lépett ki egy Metálzenekarból és minden hétvégén újabb balhéba keveredik (Komolyan nem lepődnék meg, ha a börtönből hívna fel) Mason egészen jó társaságnak bizonyul. Vagyis hát, ez volt a legjobb ami jutott. 

A gondolataimból az zökkent ki, hogy épp azon bosszankodik, hogy nem talál a legdrágább lisztnél is drágábbat. Nem, nem a minőség miatt keresi, csak azt akarja, hogy minnél többet költsünk, ha már minket küldtek el az ünnepi bevásárlásra. Vagyis inkább az elő-bevásárlásra, mert úgy gondolták nincs jobb dolgunk. Amint összeállt a terv Karácsonyra (vagyis a NAGY családi vacsora) úgy küldtek el minden szükséges dolgot megvenni, mintha nem három hét múlva lenne ez. Masonnek bosszúból pedig az a terve, hogy leessen az álluk, amikor meghallják mennyit költöttünk. 

-Nincs is ennyi pénzünk.-Kuncogok a már-már tele pakolt bevásárlókocsit nézve.

-Neki van.- Biccent Bradleyre aki tőlünk úgy öt méterre állt a halakat nézegetve. 

Óh, igen Bradley már szinte el is felejtettem. Bradleyt november elején mutatta be nekünk anya, és azt kell mondanom, Bradley az egyik legjobb dolog ami történt velem az elmúlt időszakban. Susanhez mérve, a találkozó előtt felkészítettem magam a lehető legrosszabbra, viszont kellemesen csalódtam benne. A körülbelül negyven éves, állig érő szőkésbarna hajú fickót szinte azonnal megszerettem. Humoros, melegszívű és megértő, vagyis tökéletes ellentéte Susannek. Az utóbbi időben csak tehetem anyánál vagyok. Bradley kicsit olyan nekem, mint Mr. Wiley, valószínűleg azért mert mindketten pszichológusok és szinte érzik hogyan kell bánni az emberekkel. 

Bradley megjelenése jelentős változásokat hozott a családba, viszont nem mindegyik ennyire jó. 

Colin, aki szerint a válás anya hibája volt (amiben egyébként igaza van) úgy gondolja, hogy nem érdemli meg hogy ezek után mással legyen boldog (ezzel pedig egyáltalán nem értek egyet) így esélyt sem ad Bradleynek.