In Love With a Criminal (18+)

🦋T I Z E N K E T T E D I K🦋

-Szia Apa.- Szólok bele a telefonba amikor egyedül hagytam kicsit Edwardot és Jasont. Mármint nem beszélgetni, csak körülbelül fél órája történt, hogy Edward leült Jason mellé nézni ahogyan játszik, majd Jason adott egy konzolt Edwardnak és azóta én egyedül maradtam. Szerintem azt sem vették észre, hogy kijöttem telefonálni.

-Szia Avery, Merre vagy?- Szól bele a telefonba apa csevegő hangon. Alsó ajkamat tanácstalanul lebiggyesztve nézek végig a tavon mikor a mólóra sétálok.

-Nem messze.- Felelem végül. Apa felmordul egyet, általában ezt csinálja, amikor nem tudja, hogy mit mondhasson.

-Mikor érsz haza?- Kérdi.

-Még nem tudom.- Vonom meg a vállam, mintha látná és leülök a móló szélére. Kihangosítva a telefonom lerakom magam mellé amíg összehúzom magamon a pulcsimat. Ahhoz képest amilyen meleg volt délelőtt a szél most eléggé feltámadt. Mondanám, hogy igaza lesz a Springfield-West rádiósműsornak, és St. Louis ma estére úszni fog a vihartól, de az égre fel nézve még mindig tiszta. Úgy döntök úgy hagyom magam mellett a telefont, túl szép a tó ahhoz, hogy ne azt nézzem.

-De estére hazajössz nem?- Kérdi apa és szinte el tudom képzelni, hogy lesápadt a kérdés közben.

-Hát..- Mondom elhúzva a számat.- Van valami fontos dolgom otthon, ami miatt haza kell mennem?- Kérdem félve folyamatosan a tavat nézve. Apa egy ideig nem szólalt meg, aztán drámaian sóhajtott egyet.

-Elég rendetlenség van ittho...- Kezdi kicsit túljátszva a szerepét.

-Tristan!!!- Nagy meglepődésemre anya hangját hallom a háttérből.

-Mi van?- Sziszegi apa.

-Ne legyél szemét, aludjon csak ott!- Mondja anya.

-Egy fiúnál??- Suttogja idegesen apa.

-Miért van ott anya?- Kérdem ledöbbenve.

-Meg kellett beszélnünk valamit.- Mondja apa.

-Arról beszéltek amit nekem is el fog mondani?- Kérdem mire a vonal végéről mérgelődés hallatszik.

-Mit mondtál neki?- Kérdi anya bosszúsan.

-Semmit! Csak, hogy beszélni fogsz vele!- Feleli apa védekezően.

-Miért kell megijeszteni??- Kérdez vissza anya.

-Elég már! Ne öljétek meg egymást.- Szólok közbe mérgesen.- Legyetek már egyszer végre felnőttek.- Korholom őket mire nagy csend fogad. -Köszönöm.- Felelem válaszul a csöndre.

-Akkor nem jössz haza?- Kérdi apa és le sem akarja tagadni a hangjában a szomorúságot.

-Még nem tudom, mondtam már. - Mondom hanyagul.

-Hé, Avery mikor jöttél ki?- Edward jó kedvűen közelít felém mire rémült szemekkel nézek rá és mutatok a telefonomra. Egész hangosan mondta.. Túl hangosan mondta.

Edward egy pillanat alatt lesápad amikor felfogja, hogy mi történt és a helyzetet még rémisztőbbé teszi az, hogy senki sem szólal meg a telefonba.

Edward csendben leül mellém, majd legalább tíz másodpercig néztük mind a ketten a kihangosított telefont, aminek a túloldalán valószínűleg apa és anya is ugyanezt tette.

-Azért hívj fel, ha nem jönnél haza.- Mondja végül apa.

-Oké.- Próbálom megszokott hanggal mondani.- Sziasztok.- Mondom és szinte azonnal kinyomom a hívást. Edward lesüti a szemeit, majd két kézzel dörzsöli meg az arcát és aztán beletúr a hajába.