In Love With a Criminal (18+)

🦋H U S Z O N H A T O D I K🦋

-Nyugi már, kisujjamból kirázom.

-Kurva sokan vannak.

-Mindent tudunk skacok.

-Ne féljetek, minden jól fog menni.

Ezeket és ezekhez hasonló mondatokat engedtem el a fülem mellett a vörös függönyt nézve. Rohadtul féltem. Eddig poén volt az, hogy én vagyok Júlia, de most kicsit sem érzem magam annak. Teljesen különbözünk. Piros ruha van rajtam, olyas fajta, amit soha a büdös életbe nem vennék fel magamtól. Túl sokat takar, túl régies túl élénk. A hajamat, bár vissza akartam festetni barnára, végül nem tettem meg, szóval a vörös tincseim még mindig kikandikálnak a fekete hajzuhatag közül. Borzasztóan nézek ki ebben a szerelésben.

Tíz perc múlva kezdünk. A szívem a fülemben dobog, körülöttem pedig mindenki ide-oda szaladgál izgalmában, csak én állok itt a színpad közepén és nézem a függönyt ami pontosan 1500 embert takar el előlem. Plusz mínusz néhány, a szereplők hozzátartozóival együtt véve. Hallom a zajt, ahogyan beszélgetnek, hallom a szereplőtársaim ideges mondatait. Minden hallok, csak a saját gondolataimat nem. 

-Olyan ügyes leszel, hogy beszínészkeded magad a Chicago-i koleszba.- Áll meg előttem Edward, nyugtató szemei pedig az enyéimet fürkészik. Óvatosan mosolyog az arcomat látván.

-Engem itt mindenki ismer.- Mondom szinte már suttogva. Még mindig a függönyt nézem és elképzelem magam előtt az összes olyan embert aki a szemembe nevetett életem legrosszabb időszakában. 

-Hála a jó istennek.- Folyt el egy mosolyt és mellém áll. Ő is a függönyt nézi. -Amikor feljössz ide és rád világítanak a fények tudod mit fogsz látni belőlük?- Néz rám egy pillanatra, de aztán azonnal vissza a függönyre. Érdeklődve pillantok rá, várva a folytatást. - Kurvára semmit. - Vonja meg a vállát. -Az a szar ott.- Mutat fel az egyik színpadi lámpára én pedig követem az ujját.- Ki fogja világítani a szemed, ők olyan sötétnek fognak tűnni mint az éjszaka.- Mosolyog rám. -Egy dolgot viszont látni fogsz. -Teszi fel az ujját jelezve, hogy fontos dolog fog következni. Egész testével megfordul és a színpad végébe mutat, ahol ha el is húzódik a függöny, az a kis rész még takarásban lesz. - Én végig ott fogok állni. - Ezzel fejezi be, majd a hátam mögött találkozik a tekintete valaki máséval.

-Ez aztán egy bíztató beszéd Collins, minden elismerésem. A díszletek csodásak, a szereplők valami elképesztő szerelésben vannak, a lányom pedig..- Apa mindkét vállamat megfogva fordít maga felé. Ijedt a szemem, de szerencsére betudja a lámpaláznak. - Igazi Júlia.- Mondja büszkén. 

-Nem kell az elfogultság, borzasztóan nézek ki.- Pislogok rá esetlenül.

-Csodálatosan nézel ki. - Mondja fejét rázva. -És csodálatosan fogsz szerepelni is. - Nyugtat meg. -Illetve ha esetleg nem lenne elég megnyugtató közben Edward Collins látványa, mi ott ülünk a harmadik sorban, a kurva sötétben majd. -Mutat jobb oldalra kínosan. 

-Szereljek esetleg egy lámpát ami a harmadik sorra mutat?- Néz fel játékosan Edward.

-Megköszönném barátom. - Nevet apa. 

-Kik vannak itt?- Kérdem gyorsan. 

-Anyád, Susan, Mason és Bradley.- Bradley nevét meglehetősen gúnyosan ejtette ki. 

-Örülök. Menj ülj le, öt perc múlva kezdünk.- Nyomok egy puszit az arcára, majd odasétálok a többiekhez, amíg ők ketten is elbúcsúznak egymástól.

Nem vagyok bolond, apa figyel minket nem is kicsit. Edward megemlítette, hogy már egyáltalán olyan a kapcsolatunk mint a kezdetekkor, de mivel nem talált eddig semmi kivetnivalót, nem gyanúsít meg minket. Mindenesetre valahol érzi, hogy nem mondtunk igazat és fel vagyunk rá készülve, hogy amikor majd a ballagásom után elé állunk azzal, hogy igen, mi mindvégig együtt voltunk a hátad mögött, nem mellesleg a szemedbe is hazudtunk erről, nem lesz túl vidám. És nagyon gyengéden fogalmaztam.