In Love With a Criminal (18+)

🦋N Y O L C A D I K🦋

-Megjöttem- Kiáltok fel megszokásból amikor beérek az ajtón. Egy pillanat erejéig le is szidom magam, hisz Colin még tutira nincs itthon szóval ez csak apának szólt, akivel azóta nem beszéltem, hogy tegnap délután nem hallgattam meg az érzéseit. Apa szobája ajtaja félig nyitva van, és amikor közelebb sétálva bekukkantok rajta, csak a lábát látom az ágyon a TV hangja pedig halkan kiszűrődik. A lépcsőn kapkodom a lábaim, majd a szobámba beérve ledobom a táskámat és nagy hévvel kinyitom a szekrényajtómat. Két órám van elkészülni Edwardhoz. Bár az elkészülés sosem tart tovább húsz percnél, szeretem előre kitervelni, hogy mit fogok felvenni, hogy lesz a hajam és milyen lesz a sminkem hozzá. Halk kopogásra figyelek fel és megfordulva megpillantom apát ahogy kissé félénken kopogtat a nyitott ajtómon.

-Bejöhetek?- Kérdi reménykedő mosollyal.

-Gyere.- Bólintok és leintek az ágyra, hogy foglaljon helyet. Amikor megteszi mellé ülök egy ruhával a kezemben, amit kinéztem és elfelejtettem lerakni így már ketten bámuljuk zavartan a rózsaszín falamat. 

-Milyen volt a suli?- Kérdi pár másodperc után.

-Nem volt olyan rossz.- Vonom meg a vállam.- Neked?- Kérdezek vissza felnézve rá.

-Átlagos.- Mondja ugyanolyan vállvonással kísérve mint én. -Kivel mentél reggel?- Kérdi kíváncsian.

-Logan elvitt.- Mondom a szám szélét rágcsálva.

-Az jó.- Jelenti ki halkan és újabb kínos csönd zúdul ránk. - Vettem neked pattogatott kukoricát.- Szólal meg újból.

-Köszönöm.- Mondom alig hallhatóan és egyre csak kezdek feszengni a helyemen. Apa nagyot sóhajt, majd megvakarja a tarkóját és csak azután szólal meg miután már elég kínos lett a hangulat.

-Avery én ebben nem vagyok jó.- Szakad ki belőle.- Én sosem kértem bocsánatot senkitől.- Mondja letörten. 

-Inkább én kérek bocsánatot.- Vágok közbe mire annyira elcsodálkozik, hogy egy szó sem jön ki a száján.- Meg kellett volna hallgatnom téged tegnap. És nem gondoltam bele hogy keresni fogtok ha nem mondom meg hol vagyok én.. Én sajnálom.- Nézek rá bűnbánóan mire magához húz, szorosan átölel, nyom egy puszit a homlokomra és az állát a fejem búbjának támasztja.

-Én pedig sajnálom, hogy így kellett megtudnod. Réges-rég tudnod kellett volna róla. - Hallom a hangját, és bár látni nem látok semmit, mert ahogyan átöleltem szorosan le is hunytam a szememet de biztos vagyok benne, hogy olyan aggódóan néz ahogyan az elmúlt napokban többször is. Az én mindig vicces és jó kedvű apukám. -Ha azt akarod én megszűntetek vele minden kapcsolatot.- Mondja halkan mire felnézek rá.- Egész éjjel ezen gondolkodtam és ha még nem állsz készen rá, nem fogom erőltetni. - Magyarázza a szemembe nézve.- Ha neked és Colinnak ez nincs rendben, akkor nekem sem. Egyek vagyunk, mindig ezt mondom, ideje bebizonyítanom.- Mondja teljesen meggyőzve a tökéletes tervéről. Elgondolkodva a mondandóján nem is érzek semmit. Nincs megkönnyebbülés, vagy boldogság bennem. Mitől lenne az nekem jobb?

-Apa nem kell.- Rázom a fejem azonnal. - Csak hirtelen jött, de megbékélek vele, komolyan. Értünk ne adj fel semmit. Felnőttek vagyunk, tudjuk kezelni. - Bólogatok inkább saját magamnak. 

-Köszönöm.- Szemeiben különböző érzelmek kavarodását vélem felfedezni, leginkább hála és büszkeség, de akad némi szeretet és  felismerés is. -Szeretnéd megismerni, vagy hagyjuk még?- Kérdi félve.

-Szeretném.- Felelem jól átgondolva.

-Áthívhatom akkor ma vacsorára?- Kérdi és próbálja elrejteni azt az énjét aki még mindig körülbelül egy velem egyidős tini és csak erre a kérdésre vár hónapok óta. Nem akartam lelombozni azzal, hogy itthon sem akartam lenni vacsorára, szóval inkább csak bólintok. Ez azt jelenti, hogy vacsoráig haza kell érnem Edwardtól.