In Love With a Criminal (18+)

🦋T I Z E N H E T E D I K🦋

-Hogy tetszik az új ruhád?

-Gyönyörű!

-Hát persze, hogy gyönyörű, a leendő férjednek is tetszeni fog!

-Jaj, dadus korai az még nekem!

-Igen, ezt így előadhatják lent a játszótéren, most valami értékelhetőt kérnék.- Edward unottan bámul rám, Milára és Rosaliere a színpad előtt.

-Feladom! Nem tudom beleélni magam!- Akad ki Mila.- Legalább hatodjára játszuk újra és ez még csak a második jelenet.- Mondja nyűgösen Edward felé nézve.

-Igen, az én hibám, hogy nem jó, véletlenül sem a tiétek.- Motyogja.

-Egyszerűen szar.- Mondja Rosalie is és lehuppan a színpad szélére. - Szar, szar, szar!- Mondogatja a szemét forgatva.

-Mallard, maga is beszáll?- Pillant rám unottan.

-Hogyne szállnék!- Mondom hangosan mire Colin a háttérben felröhög. -Magának semmi sem jó! Az összes lehetséges hangsúlyban elmondtuk és minél többször próbáljuk el annál rosszabb lesz.- Panaszkodom és leülök Rosalie mellé.

-Ilyen nehéz kérés lenne, hogy éljék bele magukat?- Mondja az ég felé nézve. 

-Nincs előttünk példa! - Mondja Mila.

-Meg kellett volna nézni a darabot.- Vágja rá Edward. - Arról nem beszélve, hogy szöveget is rontanak, pedig csak ezt az egy jelenetet kértem mára!- Panaszolja a fejét rázva.

-Nem várhatja el tőlünk, hogy úgy játszunk mint a profi színészek.- Mondja dühösen Rosalie. 

-Annyit várok el, hogy ne legyen óvoda szint. -Dörzsöli meg az arcát. - Ha azt mondom, hogy most lesz az utolsó, akkor esetleg mutatnak több életjelet egy halottnál?- Úgy néz hármunkra, mintha pillanatokon belül kiakadhatna.

-Az előző hatnál is ez volt a cél.- Motyogom mire rám kapja a tekintetét. Kisebb mosolyt vélek átsuhanni az arcán, de elfordul és int, hogy kezdhetjük.

-Na, hogy tetszik az első báli ruhád?- Lép felém Rosalie mosolyogva. Vagyis ez már inkább vicsor, de nem merem elnevetni magam.

-Gyönyörű!- Úgy teszek, mintha már fel lenne állítva a díszlet és az előttem álló képzeletbeli tükörben nézegetem a képzeletbeli ruhámat.

-Hát persze, hogy gyönyörű, a leendő férjednek is tetszeni fog!- Mila csípőre tett kézzel méreget engem, hangsúlyozva azokat a szavakat amiket Edward legalább nyolcszor elismételtetett vele.

-Jaj, dadus, korai az még nekem!- Kisebb hisztit játszok most le és most Rosalie mosolyodik el, de végül megállja, hogy nem nevet fel.

-Korai?? Az ilyesmit időben kell elkezdeni!- Általában ezt a mondatot rontotta el Rosalie, de most felettébb jól sikerült, így szinte kicsattanva folytatjuk, majd a végén mind Edwardra nézünk. 

-Na?- Kérdem végül amikor nem szólal meg.

-Majd.. Majd begyakoroljátok.- Mondja végül mire mind a hárman letámadjuk.

-Eddig ez volt a legjobb.- Mondja Mila dühösen már amikor mi leültünk és felment a következő csapat.

-Erre emlékszel?- Mivel Isaac felett ülök így most ő teljesen hátrahajtotta a fejét, hogy rám tudjon nézni. A színpad felé biccent, ahol Colin és Violet a híres Benvolio és Rómeó anyja közötti beszélgetést idézték. Ez volt az egyetlen jelenet amit kívülről tudtam, mert Isaac ezerszer eljátszotta már nekem. A szemébe nézve kissé elmosolyodom, majd bólintok és visszanézek Milára. Isaac még mindig engem nézve megnyalta az alsó ajkát mintha mondani szeretne valamit, de aztán csak alig észrevehetően megrázta a fejét és inkább tovább nézte a jelenetet. Nekem közben végig egy mondat járt a fejemben. Olyan akarsz lenni mint Connor?