In Love With a Criminal (18+)

🦋H A T O D I K🦋

-Reggelt.- Köszönök zavartan a konyhapulton könyöklő Edwardnak.

-Ha 10 percen belül nem ébredtél volna fel, már a mentő számán gondolkoznék. - Néz rám óvatos mosollyal. - Rántotta vagy szendvics?- Kérdi hirtelen és felpattanva kinyitja a hűtőt.

-Nem vagyok éhes.- Mondom és felmászom az egyik bárszékre.

-Akkor rántotta.- Mondja némi gondolkodás után és én úgy döntök, hogy inkább nem veszekszem vele ilyen korán. Vagyis nekem korán.

-Hol a ruhám?- kérdem a kissé feszengve az ő pólójában.

-Szárítógépben. Kimostam mert sáros volt. - Meséli miközben feltör három tojást és elkezdi csinálni a rántottámat. - Ha akarod keresek neked valami nadrágot is.- Biccent a fedetlen lábaimra.

-Jó lenne. - Motyogom.

-Hogy érzed magad?- Kérdi fél szemmel engem méregetve.

-Fáj kicsit a fejem. - Vonom meg a vállam.

-Pedig nem is látszott rajtad, hogy ittál. - Mondja csodálkozva.

-Nem is az azért.- Húzom el a szám. - Azt hiszem megint kezdődik most otthon egy vita ami az örökkévalóságig fog tartani. - Sóhajtok.

-Apukád miatt?- Érdeklődik komoly szemekkel amikor lerakja elém a rántottát én pedig neki is látok.

-Ja. - Bólintok és eszek tovább.

-Nem várhatod el, hogy örökké egyedül éljen.- Mondja merészebben mint azt az általános reakciótól várni lehet.

-Te ezt nem értheted.- Rázom a fejem lemondóan.

-Anyukád még mindig szereti őt, te pedig tűkön ülve vártad hogy megbocsásson neki de ehelyett kiderült, hogy már nem is opció az, hogy újra egy család legyetek?- Hadarja nekem pedig a villa megáll a kezemben.

-Elvált szülők?- Nézek sorstársként a szemébe.

-Olyasmi. - Bólint egyet. - De apukád imád téged. - Teszi hozzá visszatérve az eredeti témához.

-Lehet egy kérdésem?- Nézek rá gyanút fogva.

-Úgy is megkérded.- Mosolyodik el.

-Mennyit beszélgettél te a tanáriban apával?- Kérdem összehúzott szemekkel.

-Eleget ahhoz, hogy ne akarjam feldúlni a családod még jobban. - Tárja szét a karját.

-Ne aggódj, ez már nem is család. - Mosolyodom el keserűen.

-Apropó apukád..- Jut eszébe valami. - Ugye nem hiszi azt, hogy tegnap este elraboltak?- Néz rám félve.

-Nem, azt hiszi hogy anyunál aludtam.- Bólintok magabiztosan.

-És anyukád azt hiszi hogy..?- Folytatásra vár, de nem mondok semmit. -Az kurva jó.- Reagál le ennyivel.

-Nyugi, tudja hogy Isaac szülinapján voltam. Majd délután felhívom azzal, hogy berúgtam és nem engedett úgy haza Isaac. - Mondom erősen koncentrálva arra, hogy hihető magyarázatot találjak ki.

-És ha anyukád felhívta apukádat?- Ráncolja össze a szemöldökét.

-Ahg!- Horkantok fel.- Attól nem kell félni. Azóta egymáshoz sem szólnak amióta anya elköltözött. - Rázom a fejem.

-De ha az ici-pici imádott kislányuk eltűnik, lehet hogy feladják ezt a szokásukat nem?- Kérdi mosolyogva.

-Tapasztalat?- Kérdezek vissza mire felnevet.