In Love With a Criminal (18+)

🦋T I Z E N K I L E N C E D I K🦋

-Brutál menő ez a jelmez!- Dicsér meg Colin a szobaajtómban állva. Amikor ránézek, akaratlanul is felröhögök. A haja amúgy is olyan mint Zsákos Frodónak, így teljesen illik hozzá a Hobbit jelmez és a hegyes fül. Egyszerűen nevetségesen fest.

-A tiéd is.- Röhögök mire ő bosszúsan összehúzza a szemét és fújtat egyet.

-A mi osztályunk kapta a legbénább jelmezeket.- Panaszolja.

-A Kilencedikesek Minionok és az osztályfőnökük Gru.- Mondom a szemeibe nézve mire megadóan elneveti magát és hozzáteszi, hogy a második legbénább jelmezeket kapták.

-Apa készen vagy?- Kiált le Colin.

-Nem akarok így kimenni az utcára!- Kiált apa is, mire mi összenézünk Colinnal, majd egyszerre kezdünk el szaladni a lépcső felé, hogy lássuk apát. Mivel kettesével szedtük a lépcsőfokokat, Colin mögöttem megbotlott ezzel elérve azt, hogy én is elessek és úgy landoltunk a lépcső végében mint akik össze vannak gabalyodva. Az egyetlen probléma az volt, hogy apa nem egyedül volt a nappaliban és pontosan valaki lábai elé estünk.

-Mr. Collins!- Szinte lesápadva nézek az amúgy is sápadt Edwardra. A különbség köztem és közte az volt, hogy neki Halloweeni smink tette az arcát fehérré. - Mit keres itt?- Pislogok rá.

-Az udvariasságod mindig meglep kislányom.- Pillant rám mérgesen apa.- Én hívtam, mert tegnap ő vette meg a jelmezem és ....- Sóhajt a tükörbe nézve. Nekem ekkor esik le, hogy apa szinte egy leopárdmintás ruhában áll a nappalink közepén. Colinnal egymásra nézve először csak visszatartjuk, de aztán egyszerre törünk ki nevetésben.

-Ez a maga műve?- Kérdi Colin Edwardtól.

-Ez volt az egyetlen Frédi jelmez!- Emeli fel védekezően a karját, ennek következtében a földig érő fekete köpenye kissé felemelkedik a padlóról. Alatta fehér inget és fekete öltönynadrágot visel.

-Van egy problémám a jelmezével.- Nézek rá szemtelenül mosolyogva. Rám emelve a tekintetét, először aprón apára néz, majd vissza rám. 

-Mi lenne az Mallard?- Kérdi úgy, mint aki már unja a velem való évődést.

-Hol vannak a vámpírfogak? És a Vér? Ez így félmunka.- Mondom eljátszva azt, hogy ténleg nem tetszik. Edward sóhajt egyet, majd belenyúl a köpenye zsebébe és két műfogat helyez a szájába. Így viszont nem tudja azt becsukni, így amilyen idétlenül csak lehetséges, úgy néz rám széttárt karokkal.

-És a vér?- Ezt már Colin kérdezi. Colinban azt szeretem, hogy neki nem kell tudnia semmi féle háttérsztoriról, ő akkor is kötekedik mindenkivel, ha semmi haszna nincs belőle.

-Hová? - Kérdi elkerekedett szemekkel.

-Az ingére!- Vágom rá.

-Egyértelmű.- Bólogat Colin.- Avery, van még művérünk?- Néz rám, mivel előző este a ház ablakaira csorgattunk díszítésképp. 

-Persze, hogy van.- Mosolygok Edwardra aki csak unottan sóhajt engem.

-Örökbefogadjátok mint egy kiskutyát, vagy esetleg segítetek az apátoknak?- Kérdi apa és amikor rápillantunk mégjobban nevetünk, mivel a ruhájához fogott egy Base-ball ütőt és a kék nyakkendőt is felvette.

-Esélytelen, ez nem lesz jobb.- Mondja Colin vigyorogva végig nézve apán. 

-Nem értem mi bajod, legalább térdig ér!- Mondom nevetve.

-Ti ketten olyanok vagytok mint két ördögfajzat, Edward kérsz valamit inni? Ezt az estét nem fogom ital nélkül túlélni.- Motyogja bosszúsan miközben kifelé sétál a konyhába.