In Love With a Criminal (18+)

🦋H E T E D I K🦋

-Méltóztattál hazajönni?- Kérdi apa Colin megjegyzését figyelmen kívül hagyva. Ő az asztal végéven ül, Anya a konyhapultnál áll, Colin pedig megérkezésemre futott ki, így ő csak az ajtófélfánál nézi a "mozit"

-Méltóztattál elküldeni a barátnődet?- Kérdezek vissza látszólag nyugodtan, bár a vérem forrt.

-Avery sok vagy!- Förmed rám anya mire kissé hátrahőkölök. Kétség kívül ez most rosszabbul esett mint gondoltam volna és kérdő szemekkel nézek rá. -Ne beszélj így apáddal.- Egészíti ki egy fokkal visszavéve a hangerején. 

-Hol voltál?- Kérdez újra apa. 

-Connornál.- Válaszolom és leülök vele szemben az asztalhoz. 

-Nem hiszek neked.- Jelenti ki fapofával.

-Én elmondok neked mindent. Azt hittem ez fordítva is igaz, de úgy látszik nem.- Vésem bele a szemeimet az övéibe. Bár, az is tény hogy önmagammal veszekszem. Az egyik legfontosabb dolog amit apától tanultam, hogy nem mutatjuk ki ha fáj valami. Napokig is tudnék veszekedni úgy, hogy semmi nem látszik az arcomon, pedig belül már széttép a bánat. Az hogy elmondok neki mindent, mondjuk jelen esetben pont nem igaz, de bátorkodtam ezt az eddigi 17 évre érteni.

-Ha lenne benned egy kicsi megértés, nem kellene ilyesmiken törni az agyadat.- Mondja és mély levegőt vesz utána.- Szeretném ezt tisztázni és meghívtam ma estére vacsorázni, hogy találkozzatok vele.- Teszi hozzá, mire én nem tudok mást csinálni; elnevetem magam. 

-Colin te szeretnéd ezt?- Fordulok egy vicsort erősítve az arcomra Colin felé. Fogalmam sincs honnan szerzett chipset, mert az előbb még nem volt nála, most viszont nyitott szájjal meredt rám, ám a kezében meg állt a chips darabka. 

-Én.. Én ebbe nem akarok...- Hebegi.- Én nem szólok bele.- Nyögi ki végül, mire szemmel jelzem neki, hogy olyan jó, hogy mindig tudom rá számítani.

-Anyátok is itt lesz.- Mondja apa azt remélve, hogy megenyhülök. Elképedve anyára pillantok, aki csak bólint egyet. A szívem szinte szilánkosra törik, visszagondolva azokra a szavakra amiket ma Edward mondott nekem. "Már nem is opció az hogy újra egy család legyetek"

-Ahogy akarod.- Mondom végül apára pillantva, mire ő megkönnyebbülten sóhajt egyet.- Üzend meg neki, hogy hozza át a ruháit és mostantól lásson el benneteket ő, mert én ezentúl biztos nem fogom. A vacsoráról is kimaradnék ha lehet és Anya! Ugye kiadó a kisszoba nálad, ha esetleg ott nem lakik már egy férfi? - Mondom ezeket rettentő nyugodt hangon. 

-Avery ne csináld ezt.- Süti le a szemét apa, majd lekapja az olvasószemüvegét és az orrnyergét kezdi masszírozgatni.

-Kicsikém.- Néz rám aggódó szemekkel anya.- Tudom, hogy ez most nehéz. De nem kell ezen ennyire kiakadni.- Magyarázza kezével gesztikulálva, hogy nyugodjak meg.

-Csak tudnám, hogy te miért vagy ennyire nyugodt.- Nézek rá csalódott, de inkább mérges szemekkel. 

-Ami köztünk volt, elmúlt.- Mondja halkan. 

-Ez a család. Ez múlt el.- Mondom szárazon, majd felállok az asztaltól, betolom a székemet és elindulok a lépcső felé, tervezve azt, hogy bezárkózom a szobámba és egy hétig nem jövök ki.

-Tegnap majdnem rendőrséget hívtam.- Jelenti ki apa nem hangosan, de pont olyan hangerővel, hogy még halljam amikor Colin mellé érek. - Nem tudtam mire vagy képes, elképzelésem sem volt hogy hova mentél miután elmentél innen. Tudtam, hogy megbántottalak, de nem akartalak elüldözni. - Folytatja, mert időközben megtorpantam. -Képes voltam felmenni anyádhoz és egy év múlva újra hozzá szólni.- Szinte elcsuklik a hangja a végén.- Legalább harminc telefonszámot hívtunk fel együtt. - Folytatja már-már sírva.- Tudom, hogy nem mondtok igazat Connorral, de nem érdekel. Csak az érdekel, hogy épségben itt vagy. - Hátrafordítom a fejemet, könnyes szemei szinte beleégnek a retinámba. - Csak azért vagyok hálás az égnek, mert vagytok nekem ti ketten és azért nem mondtam el, mert még nem álltok rá készen.- Fejezi be. Colin mellettem reakciót várva felnéz, bólint egyet biztatóan és apára biccent. Apa nagyokat nyelve néz, várakozó arccal. Nyelvemre ráharapva elfordítom a fejemet, majd tovább sétálok a lépcsőig.