In Love With a Criminal (18+)

🦋H U S Z O N Ö T Ö D I K🦋

-Logan ráhajol Averyre. Sír egy kicsit, megfogja a kést és magába szúrja.- Magyarázza Edward a színpadon nekem és Logannek. 

-Jó én az értem, hogy a próbákon minden eszköz elképzelünk, de élesben tényleg le kell szúrnom magam?- Kérdi Logan bután mosolyogva.

-Igen.- Feleli Edward úgy, hogy egy arcizma sem rándul meg.

-Százszor megbeszéltük már, hogy kamu kés lesz.- Szól Stella hangosan a székekről. 

-De ha annyira akarja, megölheti magát.- Vonja meg a vállát Edward mintha ez is egy lehetőség lenne. 

-Dehogy ölöm meg magam, mennem kell egyetemre.- Tettet felháborodást Logan.

-Ó, még mindig a színészet van az első helyen?- Nevetve indul lefelé a Színpadról.

-Maga szerint nem menne?- Néz rá Logan érdeklődve.

-Fejlődtetek az tény. Ahhoz képest, hogy az első próbán nem lehetett mást hallani, csak a nevetéseteket, mostanra már elég komolyan veszitek a dolgot. És hála a sok próbának már a szöveg az elejétől a végéig kiválóan megy mindenkinek. Őszintén mondom, nem rémiszt meg, hogy három hét múlva lesz az előadás, már most is el tudnátok játszani.- Edward próbál mindenkire nézni így a fejét a Színpad és az ülések közt kapkodja, aminek köszönhetően mindenki megdicsérve érzi magát és elégedetten mosolygunk egymásra. - Büszke vagyok erre a csapatra, tényleg. Gratula. - Elkezd tapsolni ami minden szereplő követ. Elég meghit pillanatunk lett ezen a próbán. - És örülök annak, hogy meghoztam a kedveteket a színházhoz. Sok siker kívánok az színészet szakra való bejutáshoz Rileynak, - Mosolyog Rileyra -Connornak.- Bólint Connor szemeibe nézve, mire ő csak elégedetten vigyorogva visszabólint - Stellának - Folytatja Stellára nézve, majd ránk néz a színpadra.- Rómeónak.- Vigyorodik el, a tekintete pedig mos rám vándorol. - És Júliának.- Mikor befejezi a tanulók megint tapsviharban törnek ki, aminek következtében Edward nem hallja ami mondok, de egy fejrázással jelzem neki, hogy én még mindig nem vagyok biztos abban, hogy Chicagoban szeretnék-e egyetemre járni. Kissé éretlenül néz rám, majd felemeli a kezét jelezve, hogy mondani akar valamit. - Természetesen mindenki másnak is sok sikert a választott egyetemhez, de mostmár kezdjük el próbálni az utolsó jelenetet. Szeptembertől arra várok, hogy kinyírja magát ez a kettő.- Biccent felénk nevetve.

-Ha-Ha - Mondom, majd lefekszem a színpad közepére. Edward azt mondta, hogy itt lesz egy ágy szerűség, de a főpróbáig kénytelenek vagyunk mindent csak elképzelni. 

-Mint mondtam, ennél a jelenetnél nem lesz szöveg. Lassú, melankolikus dal kíséretében fogtok játszani. A döntésem azért erre a módszerre esett, mert egyszerűen a nyelv nem fejlődött arra a szintre, amivel szavakkal képesek lennénk kifejezni, milyen az, ha látjuk életünk szerelmét semmivé lenni pár méterre tőlünk. - Magyarázza inkább csak a többieknek, mert mi már készen állunk arra, hogy elkezdjük. 

-De romantikus tetszik lenni.- Mondja Owen mire a beszólását hatalmas röhögés követi.

-Vagy csak elfáradtam két óra írás után.- Motyogja Edward mire a többiek még hangosabban nevetnek. - De ha bármelyik tanár vagy szülő kérdezi, akkor azért lett így mert..- Néz a diákokra.

-Mert a nyelv nem fejlődött arra a szintre, amivel szavakkal képesek lennénk kifejezni, milyen az, ha látjuk életünk szerelmét semmivé lenni pár méterre tőlünk.- Fejezi be Amina.

-Kiváló memória Westmiller.- Bólint elismerően Edward.- Készen álltok?- Néz fel ránk.

-Legalább tíz perce Mr.Collins.- Dünnyögöm. -Már nyomja a hátam a padló.- Teszem hozzá a színpad feletti eldugott lámpákat bámulva.