In Love With a Criminal (18+)

🦋H U S Z O N N E G Y E D I K🦋

Ez az első nap, hogy suliba megyek azután, hogy a diákok látták az Alexel történt dolgokat. Pénteken persze minden pletykaoldal felkapta a témát, volt akik azt híresztelték, hogy Alexxal kavarok, volt akik azt, hogy Mr. Collinssal és voltak olyanok is akik szerint mind a kettővel és pont emiatt verekedtek. Sajnos ezeket az oldalakat már nem tudtuk olyan könnyen megakadályozni, egyértelműen a tettesek különböző diákok, különböző helyről, különböző osztályokból. Lehetetlen lett volna mindegyiket lenyomozni és felkeresni. Igazából értelme sem lett volna, mivel a fél iskola látta az eseménysorozatot. Most hétfő reggel van és a hétvégén meg sem néztem, hogy hová fajult a dolog. Ma úgy is szembesítenek vele.

-Nem akarsz itthon maradni? - Kérdi apa mikor meglát a lépcsőn lefelé jönni.

-Ez Isaac utolsó hete. Mondjuk most utál engem, de nem akarom kihagyni. - Mondom elhúzva a számat. Apa alaposan végignéz rajtam.
Nem igazán aludtam, akkora táskák vannak a szemeim alatt mint amekkora az iskolatáskám és Colin egyik pulcsija van rajtam ami leér a térdemig.

-Jól nézel ki. - Mondja egy kevésbé őszinte de azért biztató mosollyal.

-Vissza szeretném festeni a hajam. Azt hiszem barnára. - Mondom majd felveszem a kapucnit ezzel eltakarva a vörös tincseimet.

-Az nem rossz ötlet. - Mondja kissé visszafogva magát. Belül valószínűleg ugrál az örömében. - Minden rendben van? Jársz mostanában Mr. Wileyhoz? - Kérdi aggódó szemekkel.

-Ja, sima minden. - Bólintok. Soha többé nem fogok menni Mr. Wileyhoz..

-Az az én pulcsim. - Mutat rám Colin osszehúzott szemöldökökkel amint odaér hozzánk, majd mind az előszobába megyünk, hogy felvegyük a kabátjainkat.

-Már nem. - Vonom meg a vállam majd ásítok egy nagyot.

-Ma este szeretném ha mindenki itthon lenne. - Mondja apa miközben belülünk a kocsiba.

-Mer'? - Néz rá Colin nem túl boldogan.

-Úgy érzem a családunkban van egy pár.. Probléma. - Kezdi apa lassan.

-Miről beszélsz? - Kérdi Colin mosolyogva.

-Ja én sem tudok semmiről. - Mondom gúnyosan.

-Nagyon viccesek ma a Mallardok, de családi napot tartunk. - Mondja majd kap tőlünk egy jó nagy sóhajt jelezve, hogy tele van a hócipőnk azokkal a családi napokkal amiken tulajdonképpen nem is a mi családunk vesz részt. - Ti, én és..

-Susan-ék. - Fejezzük be helyette mikor beülünk a kocsiba.

-Ti, én és anyátok. - Mondja ki mire Colinnal egyszerre húzzuk össze a szemöldökünket.

-Hogy mi? - Kérdi Colin.

-Kevés vagyok hozzátok. - Mondja apa majd beindítja a kocsit. - Kell a segítség. - Sóhajtja gondterhelten majd a beszélgetésünk abbamaradt amikor elindultunk.

Gyomorgörcsöm volt végig a suli felé, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mik folyhatnak le a diákok fejében. Mielőtt odaértünk volna a telefonomra értesítés érkezett, ami egy kicsit sem nyugtatta meg a lelkemet.
Edwarddal azóta nagyon keveset beszéltünk, tényleg csak a fontos dolgokat és még azokat is töröltük utána amint megbeszéltük, de most tőle kaptam üzenetet.

Edward üzenete: Hallgass Isaacre. Bármit mondd, tesz, vagy akar. Komolyan. Bármit. Bízz bennem.

-Mi a jó büdös franc..- Motyogom halkan.

-Mi az?- Fordulnak hátra hozzám a fiúk.

-Semmi csak.. Még el sem kezdték forgatni a Stranger Things ötödik évadát.- Improvizálok.