In Love With a Criminal (18+)

🦋K I L E N C E D I K🦋

-Óh, drágám. Megjöttél?- Apa hatalmas mosolya tereli rám a konyhában ülő vendégek figyelmét. A pár perccel ezelőtt látott Susan engem meglátva megpróbál kedvesen mosolyogni. Szóval még nem esett szó a kocsiban történtekről. Talán nem ismert fel.. Talán csak minden kocsiban csókolózó párra olyan meglepetten néz... Agh!

-Úgy látszik. - Motyogom kelletlenül és körülnézek az asztalon. Colin szemeiben nem látok semmi érdekeset, egy pillantással lekommunikáljuk, hogy nem történt semmi és hogy minden a legnagyobb rendben van. Susan épp a nagyobbik fia felkarját próbálja felhúzni maga mellé, hogy jöjjön oda bemutatkozni, majd a kisebbet kis erőlködéssel, de az ölébe veszi. Festett vörös haja loknikban lobog ahogyan felemelkedik és még nekem is szemet szúr, hogy milyen kis dereka van ahhoz képest, hogy már kétszer volt terhes. Szemre egyébként elég fiatalnak néz ki, nem sokkal gondolnám idősebbnek mint Edward, bár a nagyobbik fiát pedig nem sokkal fiatalabbnak.

-Szia.- Áll elém a világ legszélesebb mosolyával. Rendezett fogai hófehéren csillognak rám és a vörös rúzsa tökéletesen illik a hajszínéhez. -Már találkoztunk, de.. Jobb ha azt elfelejtjük.- Illet egy "Jaj tudom milyen nehéz tininek lenni" mosollyal legyintve egyet. Apára pillantok. A francba is, nagyon boldog. Megpróbálok valami mosoly félét erőltetni az arcomra majd kinyújtom a jobb kezemet.

-Avery. Avery Mallard. - Mutatkozom be. A Mallard résznél elmosolyodik. Már tudta. Persze, hogy tudta.

-Susan Anderson.- Illedelmesen megrázza a kezem. Sötét kék szemébe pont beletudok nézni mivel körülbelül egy magasak vagyunk. -Ő pedig a kis Troy.- A három éves forma gyerek szégyenlősen az anyja nyakába bújik, de még pont látni véltem azt az ugyanolyan kéklő szemét mint amilyen az anyjának van. Ezt követően Susan félreáll és visszamegy az asztalhoz gondosan a székére rakni a kis Troyt. -Mason mutatkozz be!- Szól rá élesen a nagyobbik fiára aki épp készült visszasunnyogni mellőlem a székére. Elém állva kénytelen vagyok felemelni a fejemet, mivel az anyját jócskán elhagyta magasságban. Fekete haja tincsekben lelógva éppenhogy csak látni engedte az egyetlen dolgot amiben észrevehetőek édesanyja génjei; A kék szemeket. Pontosítva a kék felettébb unott és flegmatikus kék szemeket. Kinézetét egy rock koncerten menőnek hívtam volna, de valahogy most túlságosan elütött az otthon melegétől. Zsebre tett kézzel elém állt és hatalmas sóhajjal közölte, hogy;

-Te vagy a Mallard gyerek. 

Kérem szépen?

-Te meg az Anderson gyerek?- Kérdem felvont szemöldökkel. Ha azt hiszi, hogy itt csak ő nem akar nagycsaládosat játszani nagyon is téved. Nekem épp az érkezésemre rendelt valaki pizzát és igen csak csábító dolog lett volna vele maradni nem pedig itt állni Mallard gyerekként.

-Martín. - Javít ki.- Mason Martín.- Árulja el teljes nevét. 

-Örvendek.- Mondom furcsán majd kikerülve őt az asztaloz sétálok és leülök Colin mellé.

-Kattos.- Vonja meg a vállát Colin a meglepődött szemeimre nézve majd biccent egyet újdonsült családtagunkra.

-Az.- Egyezek bele szememmel kísérve ahogyan leül az öccse mellé. 

-Milyen volt A Pasinál?- Kérdi halkan és nyelek egyet.

-Hagyjál már.- Mondom végül. Csak nem mondhatom el az öcsémnek, hogy két órán keresztül csókolóztam az irodalom tanárunkkal, majd hazajöttem. Colin kuncog egyet majd kíváncsian apára néz amikor leül az asztalhoz. Minden szék foglalt. 

-Na hát.- Kezdi apa és mosolyogva körülnéz rajtunk. - Köszönjük szépen, hogy eljöttetek. Susan, Mason és Troy.- Mosolyog a legvégén a kisfiúra. - Bár mi már találkoztunk párszor, most ez a vacsora Averynek és Colinnak jelentős megismerkedéseket jelent.- Jelenti ki mire összeráncolt szemöldökkel nézek rá.