❝ Mindketten fuldokoltunk.
Először a gőgtől és a haragtól; aztán pedig mire feleszméltünk, már a ki nem mondott szavak akadtak a torkunkon. ❞
[ finnick odair x oc ]
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aspen rövidke köntöse, amit az átalakító csapata adott rá, nem sok mindent bízott a képzeletre. Hiába próbálta összébb húzni, alaposan legyantázott sajgó combjai igyis kivillantak belőle.
Cecelia instrukcióinak engedelmeskedve befogta a száját és hagyta, hogy Delphine nevű stílustanácsadójának segítői azt tegyenek vele, amit csak akarnak. A szőrtelenítés után minden porcikáját alaposan lesúroltak, a körmeit formára reszelték, kisminkelték, legvégül pedig a haját is kezelésbe vették.
A drága kencék és extravagáns kezelések megtették a hatásukat; két és fél óra elteltével a különbség valóban szembetűnő volt. A bőre halványan fénylett a rákent olajos anyagtól; az arcára applikált zöldes-feketés színvilágú smink viszont – Aspen legnagyobb megkönnyebbülésére – , ahelyett hogy teljesen eltorzította volna őt, csupán csak hangsúlyosabbá tette eredeti vonásait. Különösen a fényes sötétbarna zuhataggá varázsolt hajkoronája tetszett neki, amely valamilyen édeskés virágillatot árasztva, ondoláltan hullott alá.
- Elégedett vagy az új éneddel? – csicseregte izgatottan a Giada nevű nő. Zöld bubi frizurája és a színben hozzá passzoló ruhái révén, - alacsony kövérkés termetével kiegészülve - leginkább egy borsószemre hasonlított.
Aspen – fejében Cecelia kitartó noszogatására – mosolyt erőltetett az arcára és így felelt:
- Csodálatos munkát végeztetek. Köszönöm szépen!
Átalakító csapata - Aspen dicsérete hallatán - majd ki csattant az örömtől. A Lauder nevű férfi egészen odáig ment, hogy meghatottságában - egy színpadias mozdulattal - letörölt egy kósza könnycseppet a szeme sarkából.
Elégedett locsogásuk furcsa mód megnyugtatóan hatott rá. Habár nem vettette volna meg a csöndet sem, folyamatos duruzsolásukat hallgatva legalább nem volt ideje a rá leselkedő kreatívabbnál-kreatívabb halálnemeken agyalni.
Hármójuk távozása után az aprócska köntösben feszengő Aspen számára zavaróvá vált a tágas helyiségre boruló csend. A hosszúkás bőrkanapé szélére húzódva idegesen babrálni kezdett a köntöse madzagával. Stílustanácsadója sem siette el a dolgot; a szoba dupla szárnyú ajtaja jó tizenöt perc elteltével nyitott utat a Delphine nevezetű nő előtt.
Első ránézésre kísértetnek tűnt; magas volt és vékony, hófehér bőrét pedig platinaszőke hajkoronája tette még hangsúlyosabbá. Ruhái elegánsak voltak ugyan, de a kapitóliumi divat viszonylatában inkább egyszerűek, mintsem extravagánsak. A fókusz egyértelműen vérvörös ajkain volt, amely élettel töltötte meg sápatag arcát.
- Elnézést, hogy megvárattalak, de még meg kellett beszélnem valamit a szomszédos szobában lévő kiválasztott-társad csapatával. – mondta azzal kezet nyújtott neki. – Delphine vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetlek Aspen.
