❝ Mindketten fuldokoltunk.
Először a gőgtől és a haragtól; aztán pedig mire feleszméltünk, már a ki nem mondott szavak akadtak a torkunkon. ❞
[ finnick odair x oc ]
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aspen egészen addig bámulta tátott szájjal a neve alatt felvillanó kilences számot, amíg a következő körzet férfi kiválasztottjának alakja fel nem váltotta az arcképét a képernyőn.
Csapata gratulációja csak egy tompa visszhang volt a fülében. Halványan elmosolyodott és közben igyekezett elkerülni Cain irigy pillantásait, amelyek már a viadal kezdete előtt tőrként fúródtak bele a tarkójába.
Az ő hat pontja valóban nem sok bizakodásra adhatott okot. Nem, mintha Aspen megérdemeltnek gondolta volna a sajátját; a Játékmesterek jócskán túlértékelték a képességeit.
A karrier kiválasztottak szokásukhoz híven magas pontokat kaptak; szégyen is lett volna, ha nem, hiszen egész életükben a viadalra készítették őket. Igazi meglepetésnek Aspen teljesítménye számított, vagy az a tízes, amit a hetedik körzetből származó srác kapott. Még egy ok, hogy messzire elkerülje a Carver nevű srácot gondolta magában.
- Erre koccintanunk kell! - a pontok kihirdetése után Devon úgy pattant fel a kanapéról, mintha egy rugón ült volna.
A két kiválasztott kivételével mindenki követte őt az étkezőbe, ahol szolgálatra kész avox már pezsgővel és kristálypoharakkal felszerelkezve várták őket.
Aspen tétovázását látva Cain gúnyosan felvonta a szemöldökét.
- Mire vársz, nem mész ünnepeltetni magadat? – Aspen farkasszemet nézett a fiúval, majd lassan megrázta a fejét.
- Nem szeretek előre inni a medve bőrére.
- Helyes, mert még lehetnek itt meglepetések... – válaszolta, azzal elvágtatott a szobája felé.
Habár Cain távolodó alakjának már nyoma sem volt, Aspen még jó pár másodpercig meredt maga elé.
- A féltékenység nagy úr...
Ez Cecelia hangja volt, ami a háta mögül csendült fel.
- Majd lehiggad – vonta meg a vállát, miután megpördült a tengelye körül. Próbált gondtalan arcot vágni, de a szorongás szikrája máris gyökeret vert az elméjében.
- Te is tudod, hogy a magas pontszám egyet jelent egy nagy piros célkereszttel a homlokodon Aspen. – Nem tudta, hogy Cecelia mióta vált a kételyei szócsövévé, de nagyon nem tetszett neki, hogy a mentora játszi könnyedséggel találja fejen a saját tulajdon elméjében is megfogalmazódó dolgokat. – Lehet, hogy a támogatókat könnyebb lesz bevonzanunk, de közben rengeteg ellenséget is szereztél ezzel magadnak.
Aspen kezdte elveszíteni a türelmét, a nemrég leküldött vacsorájával viaskodó gyomra pedig helyeslően forgolódni kezdett.
- Szerinted én ezt nem tudom?! Most jöhetne el az a pillanat, hogy a mentoromként - vészmadárkodás helyett - jó tanácsokkal látsz el...
