❝ Mindketten fuldokoltunk.
Először a gőgtől és a haragtól; aztán pedig mire feleszméltünk, már a ki nem mondott szavak akadtak a torkunkon. ❞
[ finnick odair x oc ]
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A tusolófejből kitörő vízsugarak forróak voltak, de Aspen vajnyi keveset törődött a bőrét kínzó fájdalommal.
A tűszúrásokat imitáló érzéstől elevennek érezte magát. Ez pedig olyan privilégiumnak számított, amit a kiválasztottak nagy része huszonnégy órán belül nem mondhat majd a magáénak. Talán én sem – gondolta keserűen és azzal elzárta a vizet.
A kabint elhagyva homlokráncolva konstatálta, hogy a kis akciójával az egész fürdőszobát gőzfürdővé változtatta. A kapitóliumi technika persze most se hagyta cserben őt; alig, hogy a lába hozzáért a kilépőhöz, láthatatlan turbinák megszárították a testét és a haját. Se vízcseppek, se pára, se gubancos hajfürtök. Csak Aspen anyaszült meztelenül összezárva a gondolataival.
A Ceceliával folytatott előző beszélgetésükre gondolva sóhajtott egyet. Egyiküknek sem volt túlzottan ínyére a búcsúzkodás.
Az interjúk után sehol se találta a mentorát, így a magassarkújában bukdácsoló lányt csak az elégedetten mosolygó Delphine és a visongó átalakító csapata várta a színpad szélén. A lakosztályukba visszavezető út ennek köszönhetően a vártnál nagyobb hangzavarban telt. Stylistja segítői kötelességüknek érezték, hogy részletekbe menően ízekre szedjék a többi kiválasztott szettjét.
- Túl nagy masni... Ízléstelenül sok fodor...
Aspent olyannyira frusztrálta Cecelia távolléte, hogy csak nagy ritkán ütötte meg egy-egy mondat a fülét; mindenképp beszélni akart vele még egyszer azelőtt, hogy másnap reggel egy légpárnással a potenciális vesztőhelyére repítik őt.
- Azzal a rúzzsal úgy nézett ki, mint egy hulla...
Ettől a kijelentéstől Aspen homlokán önkéntelenül is rosszalló ráncok jelentek meg. Pontosan tudta, hogy mi vagy inkább ki volt a diskurzus tárgya, de a kapitóliumi nézőkkel ellentétben ő annak is a tudatában volt, hogy egy stylist-i baklövésnél komolyabb dolgok állnak Ellery beteges kinézetének hátterében.
A gerincén végigfutó borzongás visszarángatta őt a valóságba és messzire űzte tőle a szánakozó gondolatait.
Emlékeztetnie kellett magát, hogy minden egyes ágyúdörgés eggyel kevesebb leküzdendő akadályt jelentett a számára, ami a hazatérése útjába áll. Csak reménykedni tudott benne, hogy a hetedik körzetből származó lány gyors és fájdalommentes véget ér.
Az átalakító csapat a lakosztály ajtajában elköszönt tőlük, úgyhogy Aspen csak Delphine sokkal nyugodtabb és -, ami sokkalta fontosabb - csöndesebb társaságát élvezhette a vacsorája elfogyasztása közben.
A rizsfelfújtja felett erőt vett magán és végre feltette a kérdést, ami azóta nem hagyta őt nyugodni, hogy lábai fájdalmas tiltakozását figyelmen kívül hagyva lebotorkált a színpadról.
