~ TIZENNÉGY ~
A VÉGZET ALMÁIReveree ordítása az egész környéket törékeny nyugalmát felzavarta. A vadkacsák csapatostul felröppentek fel, hogy új menedék után nézzenek és mintha a fák is megérezték volna a közelgő vérontást. Az ágaik recsegtek-ropogtak a feltámadó szélrohamban.
A játékmesterek fokozni akarják a feszültséget könyvelte el magában, miközben dideregve összehúzta magán a kabátját. Nekik ez csak egy nagy show, ami minél brutálisabb, annál nagyobb sikert arat.
Azzal viszont senki sem törődött, hogy ahányszor csak Aspen lehunyta a szemét - az ötödik körzeti lány mellett - Reveree dühtől eltorzult ábrázatát látta. Gyilkos, gyilkos ordibálta felé jóval azután is, hogy a hangja a valóságban beleveszett az erdő neszeibe.
A két ágyúszó után hosszú percekig mozdulatlan maradt. Az összes kamera – azokat kivéve, amik az első körzeti lány tombolását követték – őt vette. A nyolcadik körzeti vézna lányt, aki túljárt a hivatásosok eszén, de teljesen mégsem tudott megszabadulni tőlük. Továbbra is csapdában volt, körbevette két vérszomjas kiválasztott, akik még a korábbinál is elszántabban kívánták a vesztét.
Csak egy pillanatra dugta ki a fejét a fedezékből, de a szeme elé táruló kép - no meg a füle mellett elsuhanó penge - rögvest visszakergette őt a biztonságos menedékébe.
Velük is végeznem kell, vagy itt esz meg a fene...
- Gyújtsuk fel a házat és tűnjünk innen, mert éhen halok! – ez második körzeti lány szavai hallatán jeges borzongást lett úrra Aspenen. Bárha jobban belegondolt, halálra égni biztosan kegyesebb vég lett volna, annál, amit Reveree tervezhetett neki. - Hadd süljön csak ropogósra a ringyó... Menjünk vissza a táborba, Ryfle ott vár ránk!
- NEM!
- Nem?
- Nem megyünk innen egy tapodtat sem. Ascia, tedd el a gyufát! – fémes csörgés következett; Reveree minden bizonnyal előhúzta a kardját, hogy plusz nyomatékot adjon a szavainak.
- Nem akarod hallgatni a jajgatását, amikor a lángok nyaldosni kezdik a testét?
- Semmit, de semmit nem szeretnék jobban, de ha felgyújtjuk a házat, akkor nem lesz mit eltemetnie a szüleinknek...
Aspen anélkül, hogy szemtanúja lett volna a beszélgetésüknek, a hangjukból tisztán ki tudta venni az érzelmeiket.
Reveree gyásza elködösítette az elméjét és száműzött belőle minden racionalitást. Csak a bosszú járt a fejében, pont úgy, mint az ő esetében, ha Finnick Odairről volt szó. Az Ascia nevezetű lány a kettesből szintén dühös volt, de sokkal inkább Reveree makacskodása zaklatta fel, mint a két szövetségesük elvesztése. Számára Aspen csak egy idegesítő légy volt, aki a fejük felett repkedve ellopta előlük a rivalda fényt.
YOU ARE READING
MÉRGEK KIRÁLYNŐJE ⇢ Finnick Odair
Fanfiction❝ Mindketten fuldokoltunk. Először a gőgtől és a haragtól; aztán pedig mire feleszméltünk, már a ki nem mondott szavak akadtak a torkunkon. ❞ [ finnick odair x oc ]