❝ Mindketten fuldokoltunk.
Először a gőgtől és a haragtól; aztán pedig mire feleszméltünk, már a ki nem mondott szavak akadtak a torkunkon. ❞
[ finnick odair x oc ]
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aspen hálát adott az égnek, hogy a tetőn kuporogva egy fél konzervnél többet nem evett meg; így is elég nagy pazarlás volt viszont látni a gyomortartalmát a kemény földön.
Micsoda szánalmas alaknak tűnhetek gondolta, miközben kiegyenesedett és az utolsó korty megmaradt vizével kiöblögette a száját.
A táskáját, a kabátját valamint az összes további használati tárgyát a ház tövében hagyta. Remegő kezében egyedül a kiürült kulacsát szorongatta amikor a tóhoz baktatott.
Ascia mozdulatlan alakját ugyan nem kerülte ki, de ránézni se bírt. Inkább a tó vizén táncoló első napsugarakra szegezte a szemét és töretlenül haladt tovább előre.
Meghaltak, ismételgette magában végeztem velük. És már megint csurom vér a kezem.
Legszívesebben fejjel előre belevetette volna magát a vízbe, hogy ne csak a rárakódott koszt és vért mossa le magáról, de egyszersmind a bűntudatot is. Mégsem engedett a kísértésnek; csak a kezét és az arcát öblítette le a hűvös vízzel. Noha a víz valamicskét segített rajta, ha a mozdulatlan testekre pillantott továbbra is úgy érezte magát, mint aki egy lidérces álomban van, amiből nem tud felébredni.
Hiába tette meg, azt amit meg kellett, a két egymást követő újabb ágyúszó nem hozott megkönnyebbülést a számára. Azzal, hogy a kezébe vette a machetejét voltaképpen kegyelmet gyakorolt. Nem tudta volna megmondani, hogy mennyi időbe telt volna, hogy a méreg bevégeztethesse a küldetését.
Bemocskolta a kezét, a gyilkos fegyvere pedig –, amire szintén ráfért volna egy alapos lemosás - türelmesen várta őt kalyiba oldalának támasztva.
Mihamarabb el kellett volna tűnnie innen, de mintha az ő végtagjai is megbénultak volna. Az ösztönei egyszersmind felmondták a szolgálatot; a benne kavargó érzelmek és a napfelkelte látványa teljesen magával ragadta.
- Le vagyok nyűgözve Aspen... Nem hittem volna, hogy lesz elég gyomrod átvágni a torkukat. És lám mégis... Szorítok neked, hogy az öklendezést kivágják az összefoglalóból.
Cain hangja - amely közvetlenül a kalyiba mellől csendült fel – felért egy arculcsapással.
Egy pillanatra se tudhatta magát biztonságban ebben az átkozott arénában.
Cain jobbjában a tőrével Reveree teste mellett guggolt. Nem sok figyelmet szentelt Aspennek; inkább a táskáik tartalmát vette szemügyre. Bizonyára egész hosszan figyelhette őket, mielőtt még úgy döntött, hogy felfedi magát.
Tisztában volt vele, hogy sarokba szorította őt. Nem volt fegyvere, lefutni pedig még csúcsformában se tudta volna. Cain gyorsabb volt nála.
Dühítő volt, hogy így éri utol a végzete. Egy kivételével az összes hivatásossal végzett, mostanra pedig elfogyott a szerencséje.
