❝ Mindketten fuldokoltunk.
Először a gőgtől és a haragtól; aztán pedig mire feleszméltünk, már a ki nem mondott szavak akadtak a torkunkon. ❞
[ finnick odair x oc ]
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aspen szinte hálás volt Carvernek, amiért kis híján összezúzta a légcsövét. Így a kapitóliumi orvosok, a sérült hangszálaira hivatkozva szigorúan megtiltották neki, hogy beszéljen. Ez persze nem azt jelentette, hogy mások nem beszéltek hozzá, csupán annyit, hogy pár napra megmenekült a kényszerű bájcsevelytől.
A korházi tartózkodása alatt - a csinos nyakmerevítőjén kívül - egy árnyékot is szerzett magának. Devon Mayfield - ahelyett, hogy fürdőzött volna a dicsőségben és bezsebelte volna a gratulációkat - éjt nappallá téve őrizte őt és leste minden ki nem mondott kívánságát. Aspen pedig ezért - a fontoskodó modora ellenére - végtelenül hálás volt neki.
Ugyan az első hivatalos nyilvános eseménye még váratott magára, a lábadozása helyszíne gyakorta változott nyüzsgő csatatérré. Ilyenkor Devon Aspen minden apró rezdülésére figyelt és a megfelelő pillanatban tökéletes érzékkel és makulátlan modorral vette rá a kéretlen látogatóit a távozásra.
A lány a három-öt fős csapatokban bejárkáló orvosokat és ápolókat még csak-csak elviselte, de voltak azért kivételek. A törött orrát kezelésbe vevő plasztikai sebész - a tökéletes végeredményre hivatkozva - például napjában kétszer járt be hozzá, hogy a szakterületéhez csupán minimálisan kapcsolódó kérdéssekkel bombázza őt. A dolog odáig fajult, hogy az egyik alkalommal még a hétéves forma kislányát is magával hozta. A kislány nagy szemeket meresztett rá, amitől úgy érzete magát, mintha valami egzotikus vadállat lenne, amit leláncolva mutogatnak.
Nem tévedett nagyot. Győztesként igazi látványosságnak számított, a viadal utáni első éber estéjének nyomait pedig még mindig a csuklóján viselte.
Amikor először magához tért a korteremben, a fájdalomcsillapító mámorban úszó zavarodott elméje továbbra is túlélő módba volt kapcsolva. Mire a békeőrök berontottak a korterembe, hogy lefogják és kikötözzék, Aspen egy monoklival és vérző orral jutalmazta a kötéseit kicserélő riadt ápoló ténykedését. A kórházi személyzet - mivel félő volt, hogy az őrjöngésével további kárt tesz a hangszalagjaiban - egy kiadós adag morflinggal vissza is repítette őt az álmok mezejére.
Másodjára - az előző esetből okulva - már jóval óvatosabban jártak el. A bőrét sebesre dörzsölő béklyók ugyan a helyükön maradtak, de amikor a tudata tisztulni kezdett, a szobát idegenek arcok helyett, ismerős alakok lepték el.
Devon és Cecelia igyekeztek megnyugtatni őt és tudtára adni, hogy a viadal végeztével a rá leselkedő veszélyek is tova tűntek. Amikor a higgadtsága bebizonyítást nyert, még a kezeit is eloldoztatták, hogy ehessen pár falatot a vacsorára kapott gyümölcs felfújtból.
A harmadik látogatója ezzel szemben mindösszesen egyszer szólalt meg, akkor is csak azért, hogy szűkszavúan gratuláljon a győzelméhez. Delphine a szoba sarkában gubbasztott és éberen figyelt, mint aki attól tart, hogy valaki mentem rájuk ront a folyosóról. Aspent annyira frusztrálta stylist-ja viselkedése, hogy elhatározta, az első adandó alkalommal - amikor a helyzet és a hangszálai is alkalmasak lesznek rá - rákérdez az okára.
