A Maffia Foglya!

5.rész

Láttam, hogy közeledni kezd a szekrény felé.
- Hát ez gyenge búvóhely volt Sofia ezzel az erővel már az ajtód is kinyithattad volna, hogy ne kelljen be rúgnom.- villám sebességgel nyitotta ki a szekrényem, és rántott ki engem hatalmas erővel, a fegyverem pedig hangos csattanással ért főldet.
- Engedjen el! Ki maga, mit akar tőlem, és hogy jutott be? Ha nem enged el sikítani fogok, de akkorán, hogy még a város túl oldalán is hallani fogják.
- Baszki te mindig ennyit dumálsz, fogd már be a szád! Vagy mindegy is mególdom.-erre valami büdös rongyot szorított az orrom és a szám elé, amitől a szemem akaratlanul is lecsukódott, és el nyelt a sötét.

-Anyu! Apu azért ment el mert nem szeretett? Én vagyok a hibás ugye Anya? Ma láttam, hogy az osztálytársam Mia odafut az apukájához, és meg öleli. Őt miért szereti az apukája ha engem nem?
-Kicsim, ne gondolj ilyenekre. Nincs olyan ember a világon aki téged ne szeretne, és ha mégis az nem a te hibád. Biztos vagyok benne, hogy apu is szeret téged.
-Akkór miért ment el?
-Nem tudom kicsim. Na de most aludj, holnap ovi van. Jó éjt hercegnőm! Szeretlek fel a hóldig és vissza.

Arra ébredtem, hogy valaki felpofoz. Lassan nyitottam ki a szemem. Sötét volt az a hely ahól voltam. Egy magas maszkos valaki állt előttem.
-Á csak, hogy fel ébredtél. Szervusz angyalom. Hogy aludtál? Ne válaszolj igazábol nem is érdekel. Egy picikét még itt maradsz egyedül, amíg jön a főnök. Barátkozz meg a falakkal.
-Engedjen el! Hallja?Kérem!-az ember mintha meg sem hallana úgy hagyta el ezt a nyírkos és hideg helyet. Rohadtúl féltem. Meg akartam mozdulni, de nem tudtam. Egy szék volt alattam, amihez láncolkkal és bilincsel voltam hozzá kötve. Eszembe jutott az álmom. És a mostani lelki állapotomnak csak ennyi kellett. Meg is eredtek a könnyeim, és szép lassacskán folytak végig az arcomon. Mindig is arról álmodoztam, hogy apu vissza jön, és meg ismerhetem. Kis koromban mindig azt hittem, hogy miattam ment el, én viselkedtem rosszul. De aztán anya mondta, hogy amikór meg születtem, várta őt a kórházban de nem ment be. Mikór anya haza ment akkór otthon sem találta, csak egy cetlit a nappaliban, hogy el megy, de anya az okot, hogy miért soha nem árulta el, azt mondta, hogy nem akarja, hogy meg utáljam úgy, hogy nem is ismerem.Ezzel csak azt érte el, hogy meg utáltam. Mert mi lehet az az ok amit anyu nem mond el, hogy nehogy meg utáljam az ismeretlen apám. Haraguttam rá, de attól még szerettem, és vágytam az után, hogy meg ismerjem. Hogy beszélgessen velem, hogy el mondja miért hagyott magunkra. Hogy meg tudjak neki bocsájtani, hogy szeressem úgy mint egy gyerek az apját. Sokáig kérdeztem anyut róla, de nem mondott semmit, azt mondta, hogy felejtsem el. De nem tudtam. Már-már fizikai fájdalmat éreztem a szívemben, amikór láttam, egy apát és a lányát például sétálni az uccán.
A gondolat memetemből egy ajtónyitódás rántott ki, amin egy férfi lépett be.
-Szia Sofia.-ugyan az az ember aki a házban volt. Meg ismertem a hangját. De most nem volt rajta maszk.

Itt az új rész remélem, hogy tetszik. Sietek a következő résszel. Puszi mindenki!😘❤

         E❤