A Maffia Foglya!

51.rész

Sofia Ross szemszöge

Két hét múlva

Két hét telt el azóta, hogy Adam megkérte a kezem. Vagyis holnapután Karácsony. Ez az első olyan Karácsony az ittlétem óta amit érdemes megemlíteni. Adam az utóbbi két hétben folyamatosan dolgozott, hogy mindent el tudjon rendezni, hogy a Karácsonyt nyugodtan tudjuk tőlteni.
Leilával a házvazetőnővel egesz nap feldíszítettük a házat és a kertet. Na meg persze kaját csináltunk. Kalácsot, sütiket és minden finomságot.
-Szia kis házitündérem.
-Adam. Végre, hogy haza értél. Segíthetnél feltenni az égősorokat.
-Oké.

Egész délután az égősorokat pakoltul fel a kertben, mármint a srácok pakolták és én csak irányítottam, mert Adam nem engedte, hogy felmászak a létrára.
Így telt el valahogy a mai napom. A holnapra azt tervezem, hogy becsomagolom az ajándékokat amiket a skacoknak vettem. Remélem, tetszeni fog nekik.

Reggel korábban keltem fel, hogy betudjam csomagolni az ajándékokat. Nagyon izgatott vagyok a holnapi nap miatt. Karácsony. A kedvenc ünnepem. Bár az elmúlt két évben utáltam. A tavajinál még nagyon hiányoltam a családom. Bár még most is hiányoznak már beletörődtem abba, hogy nem láthatom őket. Ez az egyetlen dolog amit soha nem fogok megbocsajtani Adamnek, hogy elszakított a családomtól. Igazságtalannak tartom, hogy amíg ő bármikor láthatja a családját, bármikor átmehet hozzuk, bármikor megölelheti az édesanyját, addig én már két éve nem tudok semmit az édesanyámról, és a gyerekkori barátnőmről. Ahogy pakolásztam, és csomagoltam, nem akartam ezeken gondolkodni, de ahogyan Karácsonyra, a szeretet ünnepére készülődtem akaratlanul eszembe jutottak. Anya vajon mit gondolna ha megtudná, hogy várandós vagyok? Az első unokája lesz. És a legjobb barátnőm? Emlékszem, hogy mindig arról beszéltünk, hogy majd mi leszünk egymás gyerekének a keresztszülei. Vajon mit gondolna ő is? Még apu sem tudja, pedig vele bármikor találkozhatok.
Mindegy. Ilyen az élet.

Pont mikor eltettem az utolsó ajándékot akkor nyitott be a vendégszoba ajtaján Adam nagy kómás fejjel.
-Mit csinálsz ilyen korán Hercegnőm. Gyere vissza még  aludni. Tudod, hogy milyen korán van?
-Hány óra?- Adam felemelte a telefonját, megnézte az időt majd rám nézett.
-Hercegnőm. Fél nyolc van. Te mi az istenért keltél fel ilyenkor?
-Jövök.
-Ajánlom.
Nevetve mentem oda hozzá és megöleltem.
-Ne legyél haragos.
Adam megfogta a karom visszahúzott a szobánkba, vissza feküdtünk és tíz óráig nem engedte meg, hogy felkeljek. Azt hiszem, hogy egy jó kicsivel előbb felkeltem mint ő.

Miután újból felkeltünk Adam felém fordult felkönyökölt és rám nézett.
-Van most egy pici dolgom. Egy vagy két óra. Sietek haza.
-Mi dolgod van?
-Át kell menjek apuékhoz. De sietek.
-Oké. De amúgy ők is jönnek holnap nem?
-De. Sietek.
-Reggelizel vagy most mész?
-Reggelizek veled.
-Akkor menjünk.

Miután megreggeliztünk, Adam elkészült és a nagy dög autóba beülve egy köszönés után elhajtott. Vajon mit kell csináljon az apjánál, hogy ezzel a kocsival ment? Mostanába a sport autójával megy mindenhova.
Leilát megkértem, hogy főzzön nekem egy meleg teát és amíg Adam haza érkezett gondoltam, hogy előveszem a régen használt gitárom. Leültem a  nappaliba és játszani kezdtem. Biztos, hogy meg fogom tanítani a lányom játszani. Elképzeltem ahogyan a gyönyörű lányom zenél. Annyira várom már, hogy megszülessen.

Adam két óra múlva tényleg megérkezett. Ahogy meglátott gitározni elvigyorodott és odaült elém.
-Olyan rég láttalak zenélni. Játszassz nekem?
-Persze. Mit?
-Emlékszel, hogy mi volt az első dal amit eljátszottál nekem?
-Nem igazán.
-A magyar dalt. Valami szerelmes madarakról szól, akik keresik a párjukat.
-Ó igen. A magyar népdal. Amit anya tanított meg nekem régen, amikor járt Magyarországon.
-Igen. Azt.
-Hogyan emlékszel erre? Én sem emlékeztem.
-Akkor volt legelőször az a pillanat amikor nem a foglyom ként tekintettem rád, hanem mint egy művésznőre. Egy csodálatos lanyra. Olyan voltál abban a pillanatban, mint egy kislány. Szerintem akkor kezdett valamit érezni irántad a szívem, és nem csak gyűlöletet. Mert ha akarnám sem tudnám senki előtt letagadni, hogy akkor amikor sikerült erlaboljalak és idehoztalak az volt a szándékom, hogy egy picit zsarolom az apád és utána téged is és őt is megölöm. De ugye nem számítottam arra, hogy képes leszek beléd szeretni ilyen mértékbe. Teljesen keresztbehuztad a számításaimat, ahogy ott ültél az ágy szélén és énekeli, meg gitározni kezdtél a szerelmes madarakról. És most csak azt tudom mondani, hogy köszönöm, hogy magadba bolondítottál. Nem fogom elfelejteni azt a pillanatot. Ahogy a szerelmes madarakat sem.
-Szeretlek.
-Imádlak Picilány.
Szinte bőgni kezdetem ahogyan elmesélte ezt. Basszus. Kifújtam a levegőt majd be és játszani kezdtem. Majd énekelni.

Miután eljátszottam neki pár dalt, elkérte a gitárt, hogy ő is játszon nekem valamit. Elképesztően tud. Olyan hangja van, hogy álom. Csak ültem és csodáltam. Egy kész csoda ez az ember. És csakis az enyém.
Ezzel telt a karácsonyt megelőző délutánunk. Mind a ketten zenéltünk, majd nevettünk. Időközben megérkezett Sam, Nick és Matt, de ők csak röhögtek. Azt hiszem, hogy boldog vagyok. Nem is lehetnék jobb helyen, mint itt.

    E❤