A Maffia Foglya!

21.rész

Hajnalban arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Ősz vége van, az idő már lehűlt, és valamelyik nap már havazott egy keveset. Elnéztem magam mellé és magamban nyugtáztam, hogy az éjszaka nem ment el, nem hagyott itt, mint ahogy azt a ribancaival szokta.
Felém volt fordulóa és halkan szuszogott mellettem a nagy rettegett és gyilkos maffiózó. A haja bele lógott a szemébe ezért óvatosan oda fordultam feléje és óvatosan, hogy nehogy felébresszem kisöpőrtem a haját az arcából. Ahogy hozzáértem a homlokához megmozdult, ezért elkaptam a kezem, mert azt hittem, hogy felébredt. De csak a félkarját átrakta a derekamon, és háttal odahúzott magához, ezért tovább úgy aludt, hogy a nyakamba fúrta hátúlról a fejét és szorosan tartott a karjával magához szorítval. El vigyorodtam a tettén ezért becsuktam a szemem, hogy én is aludjak vissza, de ahogy becsuktam a szemem eszembe jutottak az éjszaka tőrténtek. Az övé lettem teljesen. Egész végig gyengéd volt velem és apró bókokkal halmozott el végig. Miután véget ért, megpuszílta a homlokom és megkérdezte, hogy hogy vagyok, fáj-e valamim. Ahogyan féltem ettől az egésztől annyira lepődtem meg. Nem számítottam erre, hisz eddig az éjjelig azt hangsúlyozta, hogy nem érdekli, hogy mi van velem, nem érdekli, hogy mit akarok, mert úgyis az lesz amit ő mond. Féltem, hogy mi lesz, hisz elég nehéz napon voltunk túl, és nagyon ideges volt. De onnantól, hogy előszőr hozzám ért gyengéd volt és gondoskodó. Odafigyelt rám, a nagy hatalmas maffiózó, aki nem kegyelmez senkinek, de velem mindvégig gyengéd volt. És nem tudom miért ez bóldogsággal tőltött el. Pedig nem kellett volna. Hiszen elrabolt. De ez nem jutott eszembe az éjszaka mert nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy mással, mit csinált, velem törődött, és olyan bókokat mondott nekem, mint még soha senki. Így ha lehetséges még közelebb húzódtam Adamhez és egy hatalmas mosollyal az arcomon aludtam vissza ezen a hideg de számomra boldog hajnalon.

E❤