A Maffia Foglya!

30.rész

Rettentő hideg helyen ébredtem fel. Minden nyirkos és dohos szagú. Bórzasztóan fáj a fejem és kábé mindenem. Lassan ültem fel és támasztottam a hátam a falnak. Az orrom hegyéig nem láttam annyira sötét volt. Lassan kinyitódott az ajtó, és egy magas férfi lépett be rajta.  Az arcát nem láttam, csak annyit, hogy magas és nagy darab. Mély rekedtes hangon szólalt meg, amitől felállt a szőr a hátamon.
-Sosem gondoltam volna, hogy itt és ilyen helyzetben fogunk találkozni. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy néz ki a nagy Ross lánya, aki elcsavarta egy Black fejét. Erre még hopp. Itt van a házamba bezárva.
-Ki maga? És miért hozott ide?
-Ném érted? Pedig azt hittem, hogy okosabb vagy. A ket leghatalmasabb család részese vagy. Robert Ross lánya vagy és Adam Black barátnője. Két rivális család. Rengetegen megakarnak őlni. Mind a két családnak fontos vagy. Így mind a két családot zsarólni lehet veled. Pénz, kúrvák, drog, fegyvernek, rengetek pénz és nagy hatalom. Így most itt vagy. Képzeld el a hősszerelmesed fejét amikor megtudja, hogy elraboltalak. Rohadt zabos lesz.
-Meg fog találni és megöli magát.
-Biztos? Lehet, hogy te előbb meghalsz mint, hogy megtalál. Az apád meg őt fogja megőlni, hogy nem tudott vigyázni rád. Na de most. Szerintem túl kényelmese ülsz te ott. Ezt órvosoljuk.- Oda lépett a falhoz majd egy kis kapcsolóval felkapcsolta a plafonból lelógó égőt ami halványan bevilágította a szobát. Nem volt ismerős az arca, de emlékszem, hogy aki elrabolt annak már éreztem az illatát és ismerős volt az érintése. Oda állt elém fel rántott majd egy egy kopott matracra lökött. Elvett egy kést a főldröl majd, leguggolt és lenyomott. A két kezem megkötözte, és ráült a lábaimra. Sikítani kezdtem és mocorogni de nem értem el vele semmit. A pólóm letépte rólam és végig simított az oldalamon.
-Már értem, hogy miért van mindenki megbolondulval érted.- Majd lassan a kést hozzá nyomta az oldalamhoz és végig húzta rajta. Majd egymás után háromszór. Bórzasztóan fájt. Sikítottam mocorogtam de nem hatotta meg. Vigyórgott. Olyan vigyór volt a fején amit már Adamen is láttam amikór végig kellett annó neznem ahogy megkínozza majd megöli az embert. Akkór nem éreztem át a fejdalmát az áldozatainak de már értem azokat a hisztérikus sikoltásokat amiket hallotattak azok az emberek. Bórzasztó nagy fájdalom. Mikor kellő képpen kiszórakozta magát fel állt rólam.
-Gyere küldjünk egy képet a szerelmednek. Jajj. Annyira kíváncsi lennék a reakciójára. Vagy az apádéra.- Leguggolt elém majd lefényképezett.- Biztos tetszeni fogsz neki. Na mentem. Legyél jó.- és nevetvel távozott.

Egy hét múlva.

Úgy egy hete lehetek itt. Nem tudom. Nincs egy ablak sem, nem tudom, hogy mikor van éjszaka és mikor van nappal. Az elrablóm aki első nap is itt volt elég gyakran meglátogat. Amióta itt vagyok ötszőr kaptam vizet, de kaját egyszer sem. Teljesen elment az erőm és mindenem fáj. A hasam a combom fel van vagdosval. Anonímusz-az elrablóm, így neveztem el mert nem tudom ki ő és mi a neve- kedvenc elfoglaltsága, az én kínzásom. Mindig miután megkínoz készít egy képet rólam és elküldi Adamnek. Zsarolja őt, de nem tudom, hogy ez érdekli-e Adamet, hisz könnyebb az élete nélkülem.  Már lassan nem is érdekel, hogy megtalál-e. Már nem akarok így élni tovább. Mellesleg még le is betegedtem a hidegben. A sebek rajtam begyulladtak. Egyszerre ráz a hideg és ver a víz. Az ajtó megint kinyílt. Kinyitottam a szemem, és megint őt láttam meg.
-Szia. Annyira szép napunk van. Képzeld el, hogy a  kis Szerelmed nagyon pipa. Mostanság nem lehet mást hallani róla, csak azt, hogy gőzerővel keres és egy vérengző vadállattá vált.
-Meg fog találni és megöl téged.-szolaltam meg rekedtes hangon. Lassan megpróbáltam felülni és nekitámasztani a hátam a falknak. Nagy erőfeszítések árán sikerült ez.
-Ennyire hiszel benne? Biztos, hogy érted csinálja? Vagy csak zabos, hogy sikerült átbasznom.
-Keres engem. És meg fog találni.
-Oké. Ahogy gondolod. Na most megyek. Légyen szép napod.-ezzel kiment, a gondolataimmal magamra hagyva.

        E❤