A Maffia Foglya!

26.rész

-Mivan? Kik visznek el, és hova, miért? Nem értem.
-Emlékszel Kiscsillag mit mondtam amikor ide kerültél?-szemben állt velem és úgy kérdezte. Zsebre dugta a kezét majd unottan rám nézett.
-Adam.
-Leesett? Azt mondtam, hogy vagy eladlak vagy csinálok neked egy élvezetes estét. Az egyik sikerült. De nem vagy hasznomra. Csak hátráltatsz azzal, hogy itt vagy. Így már nem is hátráltatsz és még pénzt is keresek.
-Ezt komolyan mondod. Te eladtál. Ezek után neked volt pofád eladni.
-Bocs Angyalom. Ilyen ez az élet. Nem tudsz tenni ellene semmit. És mi az a duma, hogy ezek után? Kicsilány volt egy jó éjszakánk, semmi több. Ez csak egy éjszaka volt a sok közül. Te elvesztetted szóval így már nem érsz annyit, de még így is rohadt sok pénzt kapok érted.- megfogta a karom majd egészen a házig húzott. Fel mentünk az emeletre a szobába, belökött az ajtón, bejött utánam, majd leüllt a fotelbe.-Állj neki pakolni. Maradok nehogy valami hülyeséget csinálj.- szembe fórdúltam vele.
-Még rollad sem gondoltam volna, hogy ilyen ember vagy. Te tényleg képes voltál szemrebbenes nélkül a szemembe hazudni? Sírval mondtam, hogy félek, hogy rohadtul félek ettől az egésztől.-felállt a fotelből majd hátatfordított nekem. A kezeit összekulcsolta a tarkóján és láttam ahogy egész testben megfeszül.- Adam. Azt mondtad, hogy ne féljek, mert melletted nincs amiért. Azt mondtad, hogy melletted biztonságban vagyok és ne féljek semmitől. Elhittem neked érted? Elhittem, hogy nem csak hazudsz. Már akkor tudtad igaz Adam? Már tudtad akkor, hogy nem maradok itt, hogy eladsz. Már akkor megvolt hogy kinek? Legalább nézz a szemembe kérlek.-leengedte a kezeit, majd lassan felém fórdúlt. Rettentő dühös, vagy ideges volt.- Miért Adam? Miért hitegettél? Ha tényleg ennyire nem számítok akkor  miért Adam? És tudod nem is bántana a dolog ennyire ha nem mondtad volna ezeket. Mert hittem benne, hogy nem vagy te annyira rossz ahogy az emberek leírnak téged. Azt hittem egy pici érzelem van abban a jéghideg, kő szívedben, nem csak végtelen sötétség. Én hittem benned. De nem kellett volna. Tévedtem. Eddigi életemben a legnagyobbat.-Adam nem mondott semmit csak szótlanúl nézett.   Könnyezni kezdetem ezért elfórdúltam majd elindultam a gardróbszobába pakolni.

        E❤