A Maffia Foglya!

36. rész

-Ma kimegyünk, a lőtérre.-ezzel köszöntött Adam amikor reggel felébredtem.
-Ajj ne már. Kedvesebben is ébreszthetnél.
-Majd máskor Bogaram. Pattanj, mert még kell valamit reggeliznünk.
-Oké.-felkeltem az ágyból nyöszörögvel, majd a gardrób felé vettem az irányt. Adam megfogta a karom majd odahúzott magához.
-Azért még köszönhetsz Picilány.-mondta, majd megölelt és megcsókolt.-Na de most siess.
Felvettem magamra az edzőcuccom, felfogtam a hajam felhúztam a zoknim, majd a bolyhos papucsomba lépve odacsoszogtam Adam elé, aki már az ágyon üllt. Lementünk kajálni.
-Jóreggelt!
-Jobbat .-morrmogta Sam.
-Mibajod Szőkeherceg? Csak nem otthagyott a tegnap esti?
-Jajj de bórzasztó jó humorod van ma reggel Soso. Csak nem jó volt az éjszaka?
-Még milyen jó.-szolalt meg Adam mellettem állva.
-Gondoltam.
-Sami. Vigyázz a szádra. Vagy kezdjük az oltogatást? Én benne vagyok. Ki bírja tovább.
-Ó te kis naív Sofika. Azt hiszed, hogy legyőzhetsz egy ilyenben. Ó. Nem ismersz te még.
-Ne sóhajtozz így légyszi, mert ide érzem a szájszagod. És amúgy nem kellene neked fodrászhoz menni?
-Hé! A hajam ne bántsd.
-Oké.
-Te állnók kígyó.
-Hülye köcsög.
-Amúgy nem te kellene dumálj nekem. Neked nőlnöd kellene, nem? Tudod azon gondolkodtam, hogy te hol szoktál magadnak ruhát venni. A gyerek részlegen?
-Nagyon vicces vagy Sam. Tényleg humoros vagy.
-Oké ezt most fejezzétek be. Mik vagytok ti óvodások? Sam ülj le enni, Sof te is.
-Jólvan apu. Azonnal.-vékonyította el a hangját Sam, majd összeröhögtünk és leültünk enni.
-Igyekezzetek. Fél óra mulva itt vagyok. Most dolgom van. Addig legyetek kész. Világos?
-Igen.-azzal Adam hátát fórdított majd sietős léptékkel elhagyta a házat. Még annyit láttam, hogy felveszi a csörgő mobilját és beleszól Spanyolul.
Eltelt háromnegyed óra, de Adam még sehol.
-Sam. Te tudod merre van? Azt mondta, hogy félóra múlva itt lesz, de még sehol nincs.
-Dolga van kislány. Elintézi s jön.
-De mi?
-Kislány. Az az ő dolga. Ha nem mondta el neked, hogy hova megy akkór annak oka van.
-Te tudod hol van?
-Sofia. Adam a gyerekkori barátom. Én vagyok a jobb keze. Ha valaki akkór én tudom, hol van. Ez hülye kérdés volt. De attól, hogy barátok vagyunk, attól ő még a főnököm. És nem üthetem bele a dolgaiba az orrom. Világos? Te is tedd ezt.
-Sam. Ha most szívatsz én megöllek. Ettől kellene megnyugodnom? Mi az, hogy...
-Sofia, állj le! Nyugodj le! Mindjárt jön.
-Sosem késik.
-Most igen.

Adam majd két óra múlva ért haza. Miután beszéltem Sammel kimentem a kertbe a lovakhoz. Egy óra után mentem vissza, de akkor még sehol sem volt. Amikor ment el azt mondta, hogy siessünk a kajálással, mert egy fél óra s itt van, hogy tudjunk menni edzeni. Erre meg már elmult dél is és ő csak azután jött vissza. Mikor haza jött gondoltam, odamegyek hozzá.
-Adam, várj egy percet.-mondtam, de mintha megsem hallotta volna egyenesen bement a dolgozó szobájába és becsapta az ajtót, az orrom előtt. Lassan bekopogtam az ajtón.
-Bejöhetek?
-Mit akarsz?
-Csak gondoltam beszélhetnénk.
-Most hagyj.
-Adam. Törtent valami?-hírtelen feltépte az ajtót, majd idegesen megragadta a két vállam.
-Azt mondtam, hogy hagyj békén! Mit nem lehet ezen megérteni, hah?-kérdezte az arcomba üvöltve. Majd még jobban megszorította a vállam és rántott egyet rajtam.
-Adam engedj el, mert fáj. Mi bajod van neked? Azt mondtad, hogy maximum egy félóra s megyünk edzeni. S visszajöttél két-három óra múlva.
-Most hagyj békén. Ne kérdezősködj, és ne idegesíts, mert nem akarok olyat tenni amit majd megbánok. Menj el és hagy békén.- ellökött majd becsapta az ajtót. Mégis mi a fene tőrtént vele?!
Bementem a szobánkba. Leültem a fotelbe, majd késő délutánig zenéltem.
Nyolc óra lehetett, mikor gondoltam, hogy elmegyek tusolni. Ezért bementem a fürdőbe levetkőztem, majd letusoltam. Miután végeztem odaálltam a tükör elé. Ahogy belenéztem a tükőrbe nagyon meglepődtem. A vállamon ott virítottak Adam ujjainak a nyomai véraláfutás formájában. Nem gondoltam, hogy ennyire megszorított.
Miután felöltöztem és megszárítottam a hajam kiléptem a fürdőböl. Egy ujjatlan póló volt rajtam egy rövidnadrággal, amiben aludni szoktam. Odacsoszogtam az ágyhoz, majd bebújtam a takarom alá és elnyomott az álom. Nem tudom, hogy hírtelen mi tőrtént vele, de ugyanazt a sötét és érzelemmentes tekintetét láttam ma rajta mint, mikor idekerültem. Vajon mi baja lett?

        E❤