A Maffia Foglya!

41.rész

Pár óra autóút után megálltunk egy kissebb háznál. Sam kiszállt a kocsiból, majd utána én is.
-Gyere.
-Hol vagyunk?
-Ez az én házam. Itt laktam mielőtt Adam jobbkeze lettem. Azóta csak párszor jövök el, amikor van időm.
-Értem.
-Figyelj Picur. Adam már sokszor volt ilyen helyzetben, csak te még akkor nem voltál. Azóta mindenre jobban odafigyel. Ezt is simán lerendezi. Nem kell féltened. Érted?
-Igen. És értem is. Csak.
-Tudom. Na de gyere.
-Ő is idejön?
-Nem. Majd hív, hogy mikor vihetlek vissza. Addig itt maradunk. Pletyizünk, pizsipartizunk.
-Hülye vagy.- ezután Sam kinyitotta az ajtót majd bementünk. Közel sem volt akkora, mint Adam háza, de annál otthonosabb. Nagyon hangulatos volt. Az előszobából, bementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
-Oké. Az van, hogy van itt kaja, csak kikéne találni, hogy mit eszünk.
-És ami kaja van az még jó?
-Igen. Nem rég Leilát ideküldtem, hogy hozzon kaját.
-Oké. Van liszt? Meg tojás?
-Valószínüleg.
-Akkor csináljunk palacsintát.
-Oké.

Egy fél óra múlva kész lettem a palacsintával, letettem a tálat Sam elé, adtam neki lekvárt és csokikrémet.
-Kösz Kislány. Finom lett.
-Egészségedre. Na de hagyj nekem is.
Elvettem egy palacsintát, megkentem lekvárral, majd mikor egyet haraptam belőle egyből hányingerem lett.
-Hol kapom a vécét?
-Végig a folyósón balra.- felpattantam majd szaladtam végig a folyósón.
Mikor visszaértem Sam felvont szemőldökkel, és értetlenül nézett rám.
-Neked meg mibajod?
-Csak egy kis hányinger.
-Nem volt eddig semmi bajod.
-Sami nyugodj le. Nincs semmi bajom.
-Oké.
Ezzel lezárult a téma. Igazából fogalmam sincs, hogy miért nem mondtam el neki.
Este elmentem tusolni, és lefeküdtem az ágyba. Aggódtam Adamért, mert amióta eljöttünk azóta nem hallottam felőle semmit, és furcs előérzetem volt, amit elnyomtam magamban. De aztán majd rájöttem, hogy nem kellett volna.
Hírtelen megint hányingerem lett ezért felugrottam az ágyból majd futva tettem meg a távot a fürdőszobáig. Miután kiadtam magamból mindent, megmosakodtam, majd kiléptem az ajtón. Sam az ajtó mellett a falnak volt támaszkodva.
-Mi bajod van és miért nem mondod el?
-Jaj Sam. Reggel beszélünk oké? Adammel beszéltél?
-Most beszéljünk!
-Oké. Mit akarsz tudni?
-Hogy mibajod.
-Ülljünk le.
-Ilyen komoly baszki?-átmentünk a konyhába és leültünk az asztal mellé.
-Nah?
-Oké. Jajj Sam. Olyan nehéz. Azt sem tudom hol kezdjem. Szoval az egyik nap kezdtem, rosszul lenni. Hányingerem volt, meg fájt a fejem, mindig fáradt voltam. Leilát megkérdeztem és azt mondta, hogy kellene venni, egy terhességi tesztet. Majd megvette, tegnap megcsináltam és az jött ki, hogy terhes vagyok.
-Mivan? Kislány te most szívatsz? Ezt nem akartad elmondani? Normális vagy baszki? Mond, hogy legalább Adamnek elmondtad.
-Elakartam. Csak pont akkor jött az a valaki és nem tudtam.
-Bazdmeg.
-Sam. Ne haragudj rám kérlek. Elakartam mondani.
-Hé. Kislány. Én nem haragszom rád. Sőt nagyon örülök, hogy lesz egy kis Adam. Oké? Csak mondhattad volna, hogy úgy készüljek fel, hogy egy kismamára kell vigyáznom.
-Ne haragudj rám.
-Egy feltétellel. Vagyis inkább kettővel.
-Na?
-Az egyik az, hogy sütsz nekem még ilyen palacsintát.
-Oké. És a másadik?
-Én leszek a keresztapa.
-Ezt Adammel boxold le.
-Jólvan. És mikor kezdesz el hízni?
-Te hülye vagy.
-Oké. Na de menj aludni, Anyuci.
-Hülye vagy.
-Mintha már említetted volna.

Ezután még egy kicsit beszélgettünk, mondta, hogy beszélt Adammel és holnapután mehetünk haza, mert megoldódott a probléma, csak még van pár dolog amit el kell rendezzen.
Remélem nem lesz semmi baja

Kettő nap múlva.

Sammel reggel elkészültünk és elindultunk vissza. Nagyon izgultam, hogy mi vár majd otthon. És persze, hogy Adam hogyan reagál majd a gyerekére.

Négyórányi utazás után beértünk a városba. Megnyugtatott a tudat, hogy újra ebben a városban lehetek. Aztán elkezdtem gondolkodni. Amikor idekerültem bórzasztóan féltem, hiszen a saját házamból raboltak el, mikor egyedül voltam otthon. Otthon. Annyira fura ezt a szot kimondani, úgy, hogy nem Adam házára gondolok, hanem arra a házra ahol felnőttem. Hisz az volt az otthonom. Vajon keresnek még a szüleim? Vagy a legjobb barátnőm? Vajon hogyan reagáltak amikor megtudták, hogy eltüntem? Igazábol az elején rengeteget gondolkodtam ezen. Minden percben azon kattogtam, hogy mikor visznek már el innen, és hogy valaha megtalálnak-e. De ha most beállítanának, hogy megtaláltak és haza visznek, akkor nem tudnék elmenni velük. Hisz beleszerettem az elreblómba és ráadásul most az ő gyerekét hordozom a szívem alatt. Mostmár ezt az órszágot, ezt a várost és Adam házát nevezem az otthonomnak. És szeretném ha a gyerekem is itt nőlne fel, persze száz százalék biztonságban.
Egyre jobban közeledtünk a házhoz.
Mikor Sam a kocsi motorját megállította az udvaron, kipattantam, majd egyenesen szaladtam a ház felé. De amikor a kilincsre tettem a kezem, hírtelen megállt a kezem a mozdulatban, mert furcs érzés kerített hatalmába. Felhúzva a szemöldököm, fordultam hátra Samhez. Ő is értetlen arccal sétált felém. A kezét rárakta az övére helyezett pisztolyára, majd megállt mellettem. Nem is tudom eddig, hogy nem vettem észre, hogy valami fura. Túlságosan nagy a csend. Máskor mindenhol látni a fegyverrel flangáló emberkéket, most pedig sehol senki.
-Hátulrol menjünk be. Gyere utánam lassan és síri csendben.- Sam megfogta a karom és a háta mögé húzott . Kivette az öveből a pisztolyt és a ház falához simulva kezdtük megkerülni a házat. Lassan haladtunk hátra, majd mikor a hátsó ajtóhoz értünk Sam belesett az ablakon.
-Oké Kislány. Nem látok senkit. Benyitok bemegyek és ha szólok követsz. Ha fél percen belül nem szólok neked akkor amennyire gyorsan csak tudsz futsz a kocsihoz. Találsz a napellenzőn egy cimet és odamész.
-Oké.- Sam elengedte a kezem, majd óvatosan benyitott. Elkezdtem számolni. Egy perce számoltam amikor hallottam, hogy valaki a földre esik. Így halkan elléptem az ajtó mellől és mikor kábé két méterre voltam az ajtótól futásnak eredtem. Hallottam még, hogy csapódik az ajtó és valaki szaladni kezd utánam.
Ahogy hátra néztem egy ismeretlen személyt láttam meg, ezért még gyorsabb tempóba kapcsoltam. Amint elértem az autót feltéptem az ajtaját, beültem a volán mögé, beindítottam, majd megfordultam, amilyen gyorsan tudtam és elhagytam a bírtokot. Láttam amint az idegen elkezd órdítozni, visszaszalad a házba, de arra már szélsebesen távolodtam az otthonomnak nevezett háztól. Lenyitottam a napellenzőt majd letéptem onnan az emlitett cetlit és ráneztem. él óra után rátértem az autópályára és az utamat a Sam által megadott cím felé vettem, nem tudva azt, hogy ezzel mi veszi kezdetét.

E❤