A Maffia Foglya!

50.rész

Sofia Ross szemszöge

Reggel Adam ébresztésére keltem fel.
-Jó reggelt Sofi. Gyere kelj fel. Beszéltem az dokival és azt mondta, hogy tizenkettőre menjünk be.
-Jólvan.

Fél óra múlva a konyhába szürcsöltem a reggeli kávém, Adam társaságában.
-Látom még mindig nem ébredtél fel.
-Jól látod.
-Elkészültél?
-Cipőt kell húznom, meg fel kell vennem a kabátom és mehetünk.
-Még fél óránk van, úgyhogy jólenne indulni.
-Oké.

Elkészültünk és izgatottam tettük meg azt a kevés utat a kórházig.

Miután megérkeztünk Adam megfogta a kezem és így egymás kezét szorongatva mentünk fel a dokihoz aki majd megmomdja a születendő gyermekünk nemét.

Mikor odaértünk az ajtajához Adam bekopogott, majd egy igen után bementünk.
-Á már vártam önöket. Izgulnak?
-Nagyon.
-Nem kell. Minden rendben lesz.
-Jolvan doki. Te, hogy viselkedtél amikor neked született a gyereked?
-Ez igaz. Hülyeség azt mondani, jogy nyugi, mert attól meg ugyanúgy izgulsz. Sofia igaz? Kérlek feküdj le oda és kérlek húzd fel a pólód.
Felfeküdtem a vizsgáló ágyra miután felhúztam a pólóm. Adam odalépett mellém és megfogta a kezem. A doki leült az ágy melletti székre, rákente a hasamra a zselét  és a vizsgáló fejjel szétkente. Körkörös mozdulatokkal vitte körbe az eszközt a hasamon, majd mosolyogval felénk fordult.
-Na elmondjam?
-Igen.
-A gyereketek kislány lesz. Gratulálók.
Adam lenézett rám majd nevetve megszólalt.
-Lesz egy kislányom. Egy Kishercegnőm.- lehajolt hozzám majd megcsókolt. A doki letörölte a hasam. Leszálltam az ágyról és Adam mellé álltam.
-Kösz Doki.
-Ez a dolgom Adam. Mégegyszer gratulálok a kislányhoz.
-Köszönjük.mondtam  én is és Adammel elhagytuk a kórtermet.
-Annyira boldog vagyok Hercegnőm.
-Én is.
Magához húzott és oldalról megpuszilta a fejem.
Nem is tudnám megfogalmazni azt az érzést amit most érzek. Itt van mellettem a szerelmem, és a közös lányunkat várom.

Egy újabb fél óra múlva a házunk ajtaján léptünk be kicsattanó boldogságban. A Black szülők is ott voltak a házban Sam, Matt és Nick társaságában. Ahogy megláttak mindenki kíváncsi szemekkel nézett ránk.
-Kislány.-mondtam mosolyogva és fogadtam Lia néni ölelését.
-Büszke vagyok rátok Sofi. Köszönöm, hogy nagymama lehetek.
-Köszönöm.
-Anyukád is büszke lenne rád.
-Remélem.
-Sofia. Szeretett fiam szerelme. Gratulálók a kislányhoz. -mondta Adam édesapja.
-Köszönöm.

Miután mindenki gratulált, Adam szülei elmentek ezért Adammel felmentünk kényelmesebb ruhába öltözni, és kiültünk a teraszra mint ahogy mostanába szoktuk egy-egy bögre meleg tea, és pokróc társaságában. Adam pár perc múlva felállt.
-Mindjárt jövök. Csak egy perc.
-Oké.-nem tudtam, hogy mit akarhat, de nem foglalkoztam vele, csak néztem tovább ahogy sűrű pelyhekben hull a hó. Csodálatos látvány.
Pár perc múlva tényleg vissza érkezett. Odaállt elém megfogta a kezem és felhúzott.
-Mit csinálsz Adam?
-Oké. Már nagyon rég készülök erre a pillanatra, hogy legyen bátorságom eléd állni és megkérdezni, és sokszor neki is fogtam. Addig a pillanatig mindig, bátor voltam de ahogy a szemedbe néztem, minden bátorságom elillant. Nem is tudom, hogy kezdhetnék bele. Igazából csak azt tudom mondani, hogy nincs megfelelő szó arra, hogy mennyire szeretlek. Nem tudom hol tartanék nélküled most. Valahol valószínüleg emebereket tennék tönkre. De amióta itt vagy velem, sikerült változnom. Lett az életemnek értelme. Lett akiért  küzdjek. Lett akiért élnem. Lett életem. Amikor legelőszőr megláttalak egy gyenge elkényeztetett fruskának gondoltalak. Nem tudtam, hogy valójában milyen erős nővel állok szemben. Egy olya nővel aki bárkivel szembe állna az igazáért és a szeretteiért. Tisztellek és csodállak.
Nem tudom, és nem is szeretném elképzelni az életem nélküled.
Rengeteg kihívás és ellenség vár még ránk az életben. De tudom, hogy veled az oldalamon bármivel képes leszek szembenézni.
A legjobbat érdemled. Olyat, aki mindennél jobban szeret, mindenben támogat, minden hibáddal együtt elfogad és örökké melletted áll. Szeretném ha én lehetnék  ez a valaki. Úgyhogy már csak egy kérdés van hátra. Sofia Ross. Kezdetben a fogjom majd a szerelmem. Leszel a feleségem?- Adammel szemben álltam, szorítottam a kezeit, miközben letérdelt elém, felnyitott egy kis dobozkát amiben egy gyűrű csillogott és ragyogó szemekkel kérdezte meg, hogy leszeke a felesége. A könnyeim csorogtak végig az arcomon, majd a szemébe néztem.
-Igen. Leszek a feleséged. Nagyon szeretlek. -mondtam, majd Adam felállt az ujjamra húzta a gyűrüt és magához húzva megcsókolt.
Ott álltunk egymást ölelve a havazásban, mostmár a menyasszonya ként.
-Imádlak Angyalom.
-Na végre baszki. Végre megkérted a kezét.-bukkant elő az ajtó mögül Sam.
-Te tudtad?-kérdeztem nevetvel még mindig Adamet, a vőlegényemet ölelgetve.
-Persze, hogy tudtam. Én bíztattam. A gyerek úgy be volt  szarva, hogy el sem hiszed.
-Na mostmár leállhatsz. Megkértem és igent mondott.
-Viccet férre téve gratula. Már mindketten az agyamra mentetek.
-Köszi Sam.-odaléptem  hozzá és megöleltem.

Egy óra mulva egymást ölelve aludtunk el életem legboldogabb napján.

           E❤