A Maffia Foglya!

38. rész

Tényleg haragudtam Adamre, mert én csak segíteni akartam neki. De amikor őt választottam, a családom, és a legjobb barátnőm helyett, akiket lassan másfél éve nem láttam, és akikkel lassan másfél éve nem beszeltem, akkor már tudtam, hogy ki és milyen. Tudtam, hogy nagyon hamar felhúzza magát mindenen, de én így fogadtam el és így szoktam meg. Na meg persze én vagyok az egyetlen olyan személy aki letudja őt nyugtatni, és megtudja állítani, hogy valami hülyeséget csináljon. Ha még én sem tudtam lenyugtatni, és ennek a nyoma megmászódott rajtam, annak ellenére, hogy sosem bántana szándékosan, mindenki rájöhet, hogy mennyire volt ideges. És amúgy akárhogy vesszük nem egyszerű és hétköznapi életet élünk. És akárhogy vesszük szószerint benne van minden mocskos és alvilági dologban a keze. És amellett, hogy egy hatalmas, erős "bandát" kell vezessen, ott vagyok én, akire vigyázni akar és akiért aggódik. Szeretem őt teljes egészében. Szeretem a hangulatingadozasait, szeretem a dúrba és kegyetlen énjét is amit amúgy mellőznék de mivel vele jár ezért megpróbálom elfogadni. És amit az életben nem fogok neki bevallani az az, hogy sokkal jobb, hogy ő ők és nem őt ölik. Mert abba a szívem megszakadna. Tegnap este, amikor lefeküdtem aludni, bár haragudtam rá, azért hianyzott, hogy nem feküdt le mellém, ezért reménykedtem abban, hogy nem a dolgozó szobájában alszik hanem a hálóba, mellettem. Tudom, hogy nem szeretett volna nekem fájdalmat okozni. Ismerem. De azért még egy párszor meghallja, hogy miatta kékült be a vállam. A reggeli mellett sikerült mindent megbeszélnünk. Elmondta, hogy ez a szállitmány tényleg nagyon komoly, mert egy olyan embernek ment volna aki már a legelső percektől mellette volt. Ez a személy Alfonso. Szerettem volna Adamnek segíteni, de mondta, hogy úgysem tudnék, és sokkal nyugodtabb ha én nem folyók ennél jobban bele a mocskos ügyekbe. Ezért most itthon vagyok, a mostanra már tőrzshelyemmé vált nappaliban, és várom a szerelmem, hogy haza érjen.

Hallottam, hogy nyílik az ajtó, ezért felálltam és kisétáltam az előszobába. De amikor kiléptem a nappalibol, meglepődtem, mert nem Adam, hanem az öregebbik változata állt ott. Az apja.
-Jó napot. Adam nincs itthon.
-Nem is örülsz az apósodnak?
-Nem erről van szó, csak..
-Ne magyarázkodj. Amúgy pedig nem a fiamhoz jöttem. Veled akarok beszélni.
-Velem? De miért?
-Nem is hívod be a kedves apósod?
-Bocsánat. Ne haragudjon. Jöjjön be. Csak egy kicsit meglepődtem.
-Ne magyarázkodj. Mondtam már.-bolintottam majd megindultam be a nappaliba.
-Kér valamit, inni vagy enni?
-Egy kis vizet.-ő ment a nappaliba, én meg a konyhába, majd öntöttem neki egy pohárba vizet és odaadtam neki. Leülltem vele szembe, és ránéztem.
-Biztosan tudod, hogy mostanába elég szar napjai vannak a fiamnak. Mondta, hogy mi történt.
-Igen. Mondta.
-Akkor biztosan tudod, hogy mennyire fontos az, hogy tiszta fejjel tudjon gondolkodni.
-Igen. Tudom. Bár még kis ideje vagyok itt, azért tudom, hogy ez az ügy komoly.
-Igen. Volt alkalmad látni, hogy milyen ha Adam fiam ideges. Olyankor előjön az állat énje, és romból. Vagyis inkább mondom úgy, hogy gyilkol.
-Volt már szerencsém látni, hogy milyen ha felidegesíti valaki. De nem értem, hogy mire akar kilyukadnj. Miért jött ide? Mit akar tőlem, mit tegyek?
-Szeretném ha elterelnéd egy kicsit a fiam fejét erről az egészről, mert ilyen idegallapotban, nem tudok mit kezdeni vele. Valamivel tereld el a figyelmét. Én nem tudom, rám nem hallgat. De talán az asszonyára majd fog.-Ezért kár volt idejönnie. Anélkül, hogy mondaná tudom, hogy én letudom nyugtatni Adamet. Ezt nem kell mondja.
-Jolvan. Remélem, hogy sikerül elérned, hogy egy kicsit lenyugodjon és tiszta fejjel álljon neki a dolgoknak. Most mennék is. Nem zavarlak tovább. Szép estét.-felállt a kanapéról, és az ajtó felé vette az irányt.-Ó és még valami. Örülök, hogy te lettél a fiam szerelme. Látszik rajta, amikor rollad beszél, hogy mennyire szeret és félt. Örülök, hogy téged választott és nem valami nyávogó ribancot. Majd még találkozunk.
-Viszlát.-ezzel kilépett az ajtón. Ez fura volt. Előszőr azért mert idejött azért, hogy nyugtassam le a fiát, mert ő nem tudja. És másodszor, mert elmondta, hogy örül nekem. Talán mégsem utál annyira mint amennyire én azt hittem.
Adam egy fél óra múlva érkezett meg. Épp ott voltam a konyhában és kávét főztem. Adam oda állt mögém és hátulról megölelt, majd a nyakamba furta a fejét.
-Hiányoztál Angyalkám.
-Te is nekem.-fordultam meg majd megöleltem őt.
-Arra gondoltam, hogy lemehetnénk a partra egy kicsit. Mit szólsz Kedvesem?
-Menyjünk. Én is akartam kérdezni, hogy nem megyünk-e el valahova. A párt tökéletes lesz.
-Muszály egy kicsit kikapcsolódnom. Már nagyon ideges vagyok.
-Tudom. Akkor induljunk.

          E❤