Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Tervek (Part 14)

Dougról már említettem, hogy elnyeli a mágikus energiát és a sajátjaként hasznosítja ujjá. Mellette képes az alakváltásra. Bír a kígyók szaglásával és látásával, érzékeli a hőt. Nem tudtuk, melyik fajjá változik, egyikünk se ismerte fel, ezért nemrég elvittem egy herpetológushoz. Érdekes kirándulás volt... A Crotalinaekhez sorolták, ahová a mokaszin-, a lándzsa- és a csörgőkígyók tartoznak, de a pontosabb meghatározáshoz bent akarták tartani és túl sok olyan vizsgálatot tervezetek, amit mi nem szerettünk volna. Ennyi alapján már tudjuk, hogy a mérgével vigyázni kell. Szerencse, hogy ez idáig nem kényszerült rá, hogy megharapjon valakit.

A sámánok képességei a természet erőiből fakadnak. Több tudás és gyakorlat kell hozzá, mint saját mágia. Ha érteni véled a szelet vagy a fákat, jobb, ha egy igazi sámánhoz fordulsz, hogy tanítson. Felsorolom azokat, akiket ismerünk.

- x - x - x -

Mielőtt esélyem lett volna átgondolni, amit a nevelőapám mondott, újra csörgött a telefon.

– Szia Szofi, mi van veled? – Ezúttal már Syb keresett. – Épp eszembe jutottál. Azt hallottam, egy egész halom kutyuska pótmamájává változtál! – Kutyuskák...

– Te pedig megint elhagytad a mobilodat.

– Ó, többször is. – A telefonon keresztül is tudtam, hogy vigyorog. – Na és, igazi háziasszony lettél? – Kecses ágyra érkezésem hangja (kecses, mint egy kidőlő fa) elnyomta a horkantásomat.

– Azt azért nem mondanám. Igazából nem sok minden változott. Kivéve, hogy itt van Nádja. Vigyáz Zolira, főz, mos, takarít. – Hála az égnek. Néha, ritkán kedvem szottyan rendet rakni, mert mindig találok valami érdekeset. De a takarítás? Soha nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé.

– Egy másik nő is van a házban? – kérdezte olyan hangsúllyal, mintha legalábbis egy rám vadászó bértündérgyilkost fogadtam volna be. Leírtam neki Nádját, meg hogy hogyan került ide, de ez egy cseppet sem változtatta meg a hozzáállását. – Szóval fiatal, kedves, szép és farkas. Azért én a helyedben szemmel tartanám.

– Mégis minek.

– Minek?! – szörnyülködött. – Benned egy csepp féltékenység sincsen?

– Miért lenne? Ha Geri itthon van, mindig a közelemben talál valamit.

– Folyton rajtad lóg? – Majdnem együttérzőnek tűnt a hangja. Majdnem. Mosolyogtam.

– Nem követ mindenhová, csak jó érzékkel választja ki a háznak azt a részét, ahol épp a legtöbbet tartózkodom. – Viszont, ha kikerülök a látóteréből, mikor visszaérek, sokszor találom úgy, hogy merengve bambulja a korábbi helyemet.

– Várj, te egész nap otthon vagy? – Syb megtalálta a következő, csak számára egyértelmű hibát a képben.

– Többnyire. – Csöndben építgetem a karrierem. – Miért, hova kellene mennem?

– Hát szórakozni! Egy nőnek kell a szabadság! Vitesd csak el magadat mindenféle helyekre. – Ez a kettő az elmélete szerint nem üti egymást? Nem hagyott időt, hogy rákérdezhessek. – A pasik hajlamosak azt hinni, hogy ha már megvan a kiszemelt nő, többet nem kell vele foglalkozni. Nézz csak meg engem – panaszolta. – Viktor már hetek óta nem vitt el sehova.

– De Syb, engem Geri azelőtt sem vitt el sehova.

– Na látod, ez hiba volt. Gyorsan keress egy helyet és vitesd el magad! – parancsolt rám.

– Mégis hová? Tudod, hogy utálok kiöltözni. – Vagy inkább „rendesen" felöltözni.

– Fenét. Még engem is magaddal akartál rángatni abba a színházba vagy mibe. – A színházat úgy mondta, mintha valamilyen istencsapása lenne.