Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Salvia (Part 22)

– Bevisszük a szökevényt, aztán elviszlek egy kórházba – hallottam meg Halfman ügynök Shonnak szánt utolsó mondatát. A szökevény én lennék...

– A nő marad – közölte a mellettem álló alfa. James Darrel, bár nekem nem mutatkozott be. (Még egy Jamie!) Az idősebb ügynök felpillantott rá, de nem úgy nézett ki, mint aki tudja, kivel áll szemben. A James mellett álló nő engem méregetett.

– Ez a lány a foglyunk...

– Mi alapján? – szakította félbe Chris.

– Hogyhogy mi alapján?! Maguk nem normálisak! Egy halom hulla közt találtuk! Közveszélyes! – Valakinek az idegeire ment az elmúlt pár óra...

– Azokat az embereket a démon ölte meg.

– Uram. Jobb, ha most elviszi innen a vérző társát – mondta az öltönyösnek az alfa jelentőségteljesen körbeintve a falkáján. Enyhén túlerőben voltak.

– Maga ne merészeljen engem fenyegetni...

– Nem fenyegetem. Csak szeretném, ha jól látná a helyzetet.

– Maga csak...

– Menjünk! – rántotta meg a társa karját Shon. Okos fiú. Sugdolózva veszekedtek egy sort, amit valószínűleg minden jelenlévő jól értett, aztán elkotródtak.

– Hát, kösz.

– Gyere! Velünk jössz! – Ó, ne már. Az öltönyösöktől könnyebb lett volna megszökni.

– Hova? Tudod, be kellene néznem Salviához. Megígértem neki, hogy beköszönök, ha legközelebb erre járok.

– Sirius ma nem fogad látogatókat. Gyerünk! – Megfogta a karom és meghúzta. Lenéztem a kezére, aztán fel rá. A pillantásomból még a hülye is megérthette volna, hogy ezt nem kéne. Ő nem törődött vele.

– Főnök! – szólt közbe Chris, mielőtt valami olyasmit csináltam volna, amit nem lett volna okos. Fényes nappal. Nyilvános helyen. – Sirius örülne, ha látná. – Azt kétlem, de úgy tűnik, még a helyi alfa sem tud róla, ki a Salvia valódi vezetője.

– Nem érdekel, minek örülne az a kehes vámpír! Vidd el hozzá! – Talán egy kicsit mégis érdekli.

~

– Mi baja van az alfátoknak? – kérdeztem Christ, mikor kiértünk a farkas-hallótávolságból.

– Nem igazán tudom. Mostanában ilyen. Bár még tőle is nagy baromság volt ilyen tiszteletlennek lenni egy másik alfa párjával. – Ezzel egyet tudok érteni. – Mindenkinek jobb lesz, ha itt maradsz, amíg a párod meg nem érkezik. – Épp beléptünk a Salvia egyik oldalbejáratán. – Salvia nincs itt. Sirius-szal pedig, gondolom, nem akarsz olyan nagyon találkozni. Maradhatsz a szobámban, ha nem akarsz mással összefutni. Itt a kulcs. Nekem most vissza kell mennem egy kicsit Jamie-hez. Viszlát! – Fenét fogok ott csücsülni egész nap!

~

– Artemisia! – kezdtem megint hozzászokni a névhez. Már vagy egy tucat korán kelő vagy épp lefeküdni készülő ismerőssel találkoztam. Itt minden lány (és jó pár fiú is) valamilyen növény után kapott művésznevet a boszorkától. – Milyen rég nem láttalak!

– Szia, Viola – köszöntem a bordó hajú féltündérnek.

– Hogy vagy? Képzeld! Feljebb léptem! Már a hatodik szinten melózok! – Az épület minden szintjén valami más helyezkedik el. A hatoson... Nem emlékszem. Hát, ő örül neki, szóval nem lehet rossz.