Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Holdtölte (Part 15)

A nővéreimet és engem, hármunkat már sok névvel illettek. A legegyszerűbb, ha - nomen est omen - „a három ősboszorkány" mellett maradok.

A boszorkányként és boszorkánymesterként élők mind a mi leszármazottjaink. Minél több generáció választja el őket tőlünk, annál inkább gyengül a saját mágiájuk, szűkül a tehetségük. Bár, ha két vérvonal kereszteződik, lassítani tudják a folyamatot. Miri birtokában van a családfa az összes számottevő erejű leszármazottunkról, nehogy meglepetés érjen minket, ami a korai múltban néha előfordult.

Sokat töprengtem, vajon az lenne-e a jobb, ha Mirihez küldenélek vagy ha az elkerülésére bíztatnálak. Hiszen ahol ő van, ott van Mag is. Arra jutottam, ezt rád bízom. Ha valaha szükséged lenne rá, tépd ki a következő lapot és égesd el. Nem látszik rajta, de egy üzenet. Miri meg fogja kapni és megérti.

- x - x - x -

- Nem.

Elmondtam Gerinek mindent, amit Viktortól megtudtam. Nem tett jót a hangulatának.

- És azt mondta, cserébe tartozni fog nekem.

- Akkor sem. - Jelen pillanatban olyan erősen tartott, hogy kirobbantani sem lehetett volna a karjai közül.

- Héj, mégis jobb, mintha én tartoznék neki! - Ezzel nem segítek. - Nyugi, nyugalom. Gondolkodási időt kértem. - Egy kicsit ellazult. Egy egészen kicsikét.

- Nem kell. Mond meg neki, hogy nem engedem.

- Ugye tudod, hogy most ezt épp túlzásba viszed.

- Nem hiszem - morogta. A farkas is kidugta az orrát. Geri szürke szeme ismét higanyszínben sziporkázott. Talán jobb lett volna ezt is csak telihold után említeni. De hát alfa, jobban kellene kezelnie!

- Hahó, farkas - próbálkoztam halkabban. - Engedj el.

Egy ideig nem történt semmi. Végül lassan sóhajtott és utána ellazította néhány izmát. Ennek köszönhetően már fel tudtam volna állni, de cserébe, amiért ilyen készséges volt, az ölében csücsülve maradtam. Csak helyezkedtem kicsit, hogy jobban lássam az arcát.

- Köszönöm. - Egy mordulással adta a tudtomra, hogy nem szívesen tette.

Perceket vártam, mire rekedt hangon megszólalt.

- Miért pont te kellesz hozzá?

- Nem tudom. Viktor szerint a származásom miatt, de az is lehet, hogy sárkányt kerestek, csak én akadtam az útjukba. Talán ők sem tudják, csak annyira kétségbeesetten meg akarják valósítani a tervüket, hogy bebeszélték maguknak.

- Nem hagyom, hogy egy pióca a beléd mélyessze a szemfogait. Még ha valamilyen kicseszett indokból akarnám - Tisztán látszott, hogy ezt a lehetőséget elképzelhetetlennek tartja. -, akkor sem lennék rá képes. A farkasom nem hagyná. - Nem. Geri hangja morgásba fulladt. A farkas már az ötlettől is át akarta venni az irányítást. Hogy megvédjen egy elképzelt jövőtől? Esetleg önmagamtól?

- Talán nincs is rá szükség. Játsszuk azt, hogy ezt egy későbbi időpontban beszéljük meg. - Közbe akart vágni, ezért gyorsabban folytattam. - Szavamat adom, hogy addig nem leszek önkéntes donor.

Miután letettem neki a nagyesküt, egy percig szempárbajt vívtunk. Végül egy újabb sóhajtással előre dőlt és a nyakamba fúrta az orrát.

~

- Mi ez a hangzavar? - motyogtam félálomban. Azért ez túlzás volt. Épphogy csak hallani lehetett a sustorgó alapzajt. Viszont figyelembe véve a háló hangszigetelését...