Ráadásul nem is akármilyen sárkány.
– Ez a Nagy Vörös.
– Honnan...?
– Ő a legöregebb, vagyis a legnagyobb sárkány. Más üvöltését nem hallanánk meg, ki tudja hány emelet mélyen a föld alatt. – Kivéve talán Pongorét, de őt már jó ideje nem látta senki sem életnagyságban. Meg a fészek Urát, de ő meg soha nem hagyja el azt a helyet. – Jobb lesz, ha fölmegyek, mielőtt véletlenül úgy dönt, letarolja a várost. Vagy felgyújtja.
– A sárkányok nem olyan hatalmasak. Nem tudnak tüzet okádni – közölte az öreg vámpír maga elé bámulva.
– Hány sárkánnyal találkoztál? – Erősen meghökkent, hogy ilyen közvetlenül szóltam hozzá.
– Végeztem eggyel néhány évszázaddal ezelőtt. – Rohadtul büszke volt magára.
– Ezt inkább ne hangoztasd, ha egy élő a közeledben lehet. Biztos egy fiatal volt. A sárkányok a korral nőnek, és Nagy Vörös többezer éves. És ő igenis tud tüzet okádni.
– Miért tudsz ilyen sokat a sárkányokról? – Kamillról meg a helyzetről már el is feledkeztem.
– Nem sárkány vagyok és nem az én véremre van szükséged. Mi most megyünk. – Nem vártam senki reakciójára, elindultam a lift felé. A farkasok és Viktor, aki közben átvette Bentől Sybet, követtek.
Most nem kellett kód, csak megnyomtam a földszint gombját és a lift elindult.
– Mi volt ez? Azt mondtad a sárkányok rejtőzködnek! – Geri... dühös lett? Aggódik.
– Kivéve, ha valaki a becsületükbe gázol. Ez egy kihívás volt. Azt hiszi, én vadászok a társaira, csak mert szaglásztam a fészekben. Remélhetőleg meg tudom győzni, hogy nem én voltam. Azért az fura, hogy Zak nem figyelmeztetett... Kellett volna szereznem egy új mobilt!
– Mi fog történni?
– Megkeresem, ő elvileg megismétli a kihívást és megnézi, elfogadom-e.
– Megkeresni nem kell. A falka már megtalálta. A házadnál van.
Mikor kiértünk, azt hittem, Viktor elviszi Sybet. Meg is tette, de pár pillanattal később újra megjelent.
– Segítek, ha kell – közölte.
~
A falkatagok a házam előtt gyűltek össze.
– Nem csinál semmit, ha békén hagyjuk – értesített Cintia, mikor odaértünk. – Egyszer Kazi túl közel ment, de csak felé fújt valami füstöt, amíg vissza nem jött ide. Ez az izé nagyobb, mint a ház! Egy csomó fát kidöntött, mikor leszállt!
– Akkor én most beszélek vele.
– Nem!
– Semmi baj nem lesz, Geri. Nem fog bántani, az ellenkezne a hagyománnyal. Márpedig ő nagyon tartja magát hozzájuk. – Ja. Még egy vélt sárkányvadászt is szabályosan hívott ki.
Geri morogni kezdett, de nem állított meg, mikor elindultam.
A falka plusz Viktor, aki igyekezett észrevétlen maradni a sok farkas közt, kis idő után kezdett utánam szivárogni.
Nagy Vörös nagyjából egy focipálya méretű területről tarolta le a fákat és a legtöbb helyet így is elfoglalta. Ennyit a titkolózásról. Vörös pikkelyei és fekete bőre volt. A farkasok megálltak a tisztás szélén álló fák között, én meg közelebb mentem hozzá.
YOU ARE READING
Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)
FantasySzofi szomszédja egy tündér, a legjobb barátnője vámpír, minden teliholdkor egy falkányi farkas árasztja el a hátsókertjét, ráadásul azon kevesek egyike, aki találkozott igazi, élő sárkánnyal és ezt túl is élte. Egyelőre. Élete legnagyobb problémája...