Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Az udvarház (Part 20)

Látod? Már abban reménykedem, hogy minden eddigi óvatosság felesleges volt és Magda már el is feledkezett rólunk. Ha ismernéd, tudnád, mekkora képtelenség így gondolkodni. Az viszont lehetséges, hogy a törekvéseink eredményeképpen elvesztette a nyomunk.

Felkészültünk minden eshetőségre. Sikerült megoldanunk, hogy a lehető legjobb nevelőszülőkhöz juss, ha arra kerülne a sor. A döntést nem bántam meg, mégis olyan nehéz elképzelni, hogy nem láthatlak felnőni. Nem szeretnék erről sokat írni, de tudnod kell, hogy csak a legvégső esetben válnánk meg tőled. Csakis akkor.

- x - x - x -

Miután a kölyökkel megbeszéltük, hogy ő is azt szeretné, ha Geri visszajönne, én meg mindent megteszek, hogy így is legyen, valamint szúrós szemmel megígértette velem, hogy ha Gerit nem is tudom magammal hozni, attól én még visszajövök, ezek után még Karlt is felhívtam. Nem árultam el minden körülményt, de azt igen, hogy némi nézeteltérésünk akadt a vámpírokkal. Hallani akartam a nevelőapám hangját, de azt már nem, hogy aggódjon.

A tervünknek voltak hiányosságai. Nem is egy. De legalább ismertük őket.

Már azt is nehéz volt eldönteni, hány farkast vigyek magammal kíséretként. Minél kevesebbet akartam veszélybe sodorni, viszont minél kevesebb farkassal jelenünk meg, annál nagyobb veszélyben lesznek azok a kevesek.

Holló is jönni akart, de én nem tartottam jó ötletnek. Ha már a Fensőbb Vér annyira nem volt őrült, hogy megidézzen egy démont a véréért, nem akartam tálcán nyújtani nekik a könnyebb megoldást. Vagyis neki maradnia kellett vigyázni a házra, arra az esetre, ha valaki Kara kinyilatkoztatása ellenére kedvet kapna ránk törni, ha nem az alfaságért, akkor a területért vagy akár a vérontás öröméért.

Így féldémontalanul indultunk el, hogy meglepetéslátogatást tegyünk Kamill másodszámú rezidenciáján.

Az udvarház alig pár kilométerre a várostól, gabonatáblák hullámaival körülvett nyárfaliget menedékében bújt meg. A megtépázott épületek, ha hihetünk Viktornak, kiterjedt alagsorral rendelkeznek.

Vámpír barátunk terve szerint órákkal naplemente előtt érkeztünk. Ilyenkor az idősebb vérszívók már ébren vannak, csak nem jöhetnek ki a napfényre. Viszont a fiatalabb és gyöngébb vámpírok még az öröklét álmát alusszák, ami nekünk most kevesebb lehetséges ellenfelet jelentett.

A farkasok támogatták volna a holnap reggel megyünk és egyszerűen minden koporsólakót tarabokra tépünk megoldást is, ha már megtudtunk egy olyan kényes információt, mint a piócák alvóhelyének pontos koordinátái. De sajnos Viktor, bár azt valószínűnek tartotta, hogy Kamill a napokban az udvarházban lesz, Geriről semmit nem tudott mondani.

Szintén Viktor szerint legalább száz vámpírral számolhatunk, ha a kísérleti alanyokat is belevesszük. Elég ahhoz, hogy eltüntessenek a Föld színéről, ha úgy döntenek, közvetlen fenyegetést jelentünk rájuk nézve, ezért maradtam a viszonylag ártalmatlan, ám figyelemre méltó hatos kíséret mellett. Legutóbb Gerit és négy másik vérfarkast vittem, mikor vámpírokkal kellett találkoznom. Gerit két farkassal helyettesítettem, így összesen heten érkeztünk.

Ben jött, Hófehérke maradt. Csak mert ráparancsoltam, de maradt. A falkának szüksége lesz egy alfára, ha mégsem jutunk vissza, és ő készen áll a feladatra. Laci és Vlad szintén jött, ezen nem csodálkoztam, azon viszont igen, hogy Tina is a kíséret tagja akart lenni, Mikát viszont otthon hagyta. A másik kettőt nem ismertem közelebbről, de hallották Viktort és önként jelentkeztek.

A két kocsit a bejárattól jó pár méterre állítottuk le.

Viktortól tudtuk azt is, hogy a biztonsági rendszer koránt sem olyan jó, mint a belvárosi vámpírtanyáé. Emberek sincsenek, akik nappal ellenőriznék, minden rendben van-e.