Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Idegenek (Part 5)

A házban voltunk. Már elégettük a megszállt vámpír maradványait, és épp befejeztem a testetlen női hanggal folytatott beszélgetésem elmesélését. Aztán gyorsan felhívtam Sybet, hogy szóljak a... halottról.

– Rendben, beszélek Viktorral, de szerintem el kell majd vinned a farkasodat a vámpírtanyára. A klánfőnök tudni akarja majd, mi történt.

– Hisz ő támadott rám! Önvédelem volt.

– Az lett volna, ha te ölöd meg. És szerinted érdekelné a "nagy és hatalmas urat" bármi, ha egyszer megölted a kedvencét? – Kedvenc? Ő...

– Most mondtad, hogy nem én öltem meg.

– Technikailag nem. Az is segít, hogy a kutyuskád a helyi falka alfája, de...

– Ugye tudod, hogy az a bizonyos alfa minden szavadat hallja? – Kutyuska?!

– Csaó, Geri! Ott tartottam, hogy... – Odaát meghallottam Viktor hangját, de nem értettem, mit mond. – Most mennem kell, bocsi. Emiatt meg még ne aggódj. Eltart pár napig, vagy éjszakáig, mire behívnak. Sziasztok!

Az alfára néztem. A gondolataiba mélyedt. Vajon tényleg belém van zúgva? Végül is megcsókolt. Aztán fölpattant, berohant a házba, gondolom felöltözni, de út közben azt is összeszedte, ami egy halotti máglyához szükséges. Vámpírégetéshez valójában nem kell sok minden. Csak elég meleget kell csinálni, hogy magától égjen. A hegesztő hőmérséklete például bőven megfelel. Gyakorlatilag meggyújtottuk a vámpírt, mint egy gyertyát, megvártuk, míg minden elég, és bejöttünk. Mindezt szó nélkül. Ő azóta sem szólalt meg. Még a lekutyuskázásra sem reagált. Hagytam gondolkodni.

Szóval egy kicsit a farkasok szerelmi életéről. Egyébként is hűséges típusok. Általában. Kivételek mindig vannak. Aztán ott van a párválasztás is. Mágikus kötődéssel, meg minden. És nem mellesleg egy életre szól. És nem hallottam, hogy valaha lett volna olyan farkas, aki nem farkast választott párjául. Nem ismerek minden farkast, úgyhogy ez persze nem jelenti azt, hogy nincs is. Az emberekkel az a baj, hogy öregszenek és meghalnak. (A néhány született vérfarkas húsz-ötven éves korától nem öregszik, a fertőzöttek általában alapvetően ebbe a korosztályba tartoznak és nagyjából úgy maradnak. Azért ez nem azt jelenti, hogy örökké élnek. A bennük lakó farkas küzd a rangsorban való előbbre jutásért, az ember pedig sokszor elég ostoba, hogy ne adja fel, vagy elég kegyetlen, hogy ne fogadja el a feladást az élet-halál kihívásokban. Az átlag élettartam száz év körüli.) A más többé-kevésbé halhatatlan teremtménnyel meg az a probléma, hogy... más. És itt vagyok én, úgy tűnik, minimum egy fő vérfarkassal a családfámon. Egy csomó minden MÁS mellett. És ha igaz, akarok én egyáltalán egy farkas párja lenni? Már ha egyáltalán ő akarja, hogy a párja legyek. Már ha egyáltalán akarja, hogy bármije is legyek. Túl messzire jutottam.

Kopogtak. Vagyis inkább dörömböltek az ajtón. Nagyon elgondolkodhattam, mert anélkül nyitottam ki, hogy leellenőriztem volna a vendég szagát.

Vérfarkas. Hatalmas. Még Hófehérke is elbújhat e mögött monstrum mögött. A hatás kicsit fura volt, mivel a jövevény srác nem tűnt idősebbnek húsz évesnél. De ami fontosabb, nem falkatag. Idegen.

És nem volt egyedül. Bár a másik farkas mögötte nem látszott, mert az óriás betöltötte az egész ajtónyílást.

– Te nem vagy farkas. – Jó estét kívánok, elnézést a késői zavarásért... Nem, minek is köszönni!

– Nem. Segíthetek valamiben?

– Ez farkasház. – Jól van, nem kell mellre szívni.

– Többé kevésbé. De még mindig nem mondtad el, mit akartok. – Rám pislogott, majd a válla fölött hátrapillantott. Megerősítésért? Vagy csak meg akarta valakivel osztani a hitetlenkedését.