Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗠𝗮́𝘀𝗼𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘒𝘢𝘳𝘮𝘰𝘬，𝘳𝘦́𝘮𝘬𝘦́𝘱𝘦𝘬
Másnap reggel, mikor Aurora és Hermione lementek reggelizni, a nagyterembe lépve Draco Malfoyon akadt meg a szemük. A fiú egy csapat mardekáros gyűrűjében állt, és a derültségből ítélve valami roppant szórakoztató dolgot mesélt nekik. Mikor Auroráék elhaladtak mellettük, épp látványosan ájulást tettetett. Hallgatósága dörgő kacajjal jutalmazta a paródiát.
- Ne törődj vele - szólt Hermione. - Nem érdemel annyit, hogy...
- Hé, Avila! - visította Pansy Parkinson, egy rókaképű mardekáros lány. - Jönnek a dementorok! Húúúúú!
- Fogd be, Parkinson! - szólt neki Aurora.
Ezután Aurora és Hermione leültek a Griffendél asztalához, Will, Harry, Ron és az ikrek mellé.
- Tessék, a harmadikos órarendek - szólt Will és Hermione elé tolta a pergamenlapokat. - Neked meg mi bajod, Rory?
- Malfoy - felelte Hermione.
George épp akkor nézett Malfoyra, amikor az megint ájulást mímelt.
- Kis tetű - szólt megvetően. - Amikor a dementorok a mi fülkénk felé jártak, nem volt ilyen nagy a szája. Úgy menekült be hozzánk, mint akit kergetnek, igaz, Fred?
- Naná, majdnem összepisilte magát - morogta undorodva Fred.
Hermione az órarendet böngészte.
- Juj, de jó! - lelkendezett Hermione. - Már ma lesznek óráink az új tantárgyakból.
Ron belepillantott Hermione órarendjébe, és a fejét csóválta.
- Itt valami nem stimmel, Hermione. Vagy tíz órára akarnak elküldeni téged naponta. Ez képtelenség.
- Ne aggódj, megbeszéltem a dolgot McGalagonnyal.
- De hát...
- Miért zavar annyira, hogy egy kicsit zsúfolt az órarendem? - csattant fel Hermione. - Mondom, hogy megbeszéltem McGalagony professzorral!
Ekkor Hagrid lépett be a nagyterembe. Szokásos hosszú, vakondbőr kabátját viselte, és egy döglött görényt lóbált a kezében.
- Na, gyerekek? - fordult Auroráékhoz csillogó szemmel. - Veletek lesz a legelső órám! Rögtön ebéd után! Korán keltem, hogy legyen időm mindent előkészíteni. Csak el ne szúrjam... Tanár vagyok! Hát nem hihetetlen?
Hagrid lelkes vigyort eresztett meg a gyerekek felé, s a görényt lóbálva a tanári asztalhoz lépett.
- Kíváncsi vagyok, miféle előkészületekről beszélt - jegyezte meg Harry.
