Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗛𝗮𝗿𝗺𝗶𝗻𝗰𝗸𝗶𝗹𝗲𝗻𝗰𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘛𝘢́𝘮𝘢𝘥𝘢́𝘴
Hermione vasárnap reggel félméteres hóbangázolt vissza Hagrid kunyhójához. Aurora, Will, Sarah, Harry és Ron szívesen vele mentek volna, de a leküzdésre váró házifeladat-hegy miatt kénytelenek voltak klubhelyiségfogságra ítélni magukat. Legszívesebben betapasztották volna a fülüket, hogy ne hallják a befagyott tavon korcsolyázó s a lejtőn szánkázó roxfortosok vidám zsivaját. A legjobban azonban a Griffendél-torony ablakainak csapódó, távrepülésre bűvölt hógolyók zavarták őket.
- Elég! - kiáltott fel végül türelmét vesztve Ron. Dühösen felrántotta az egyik ablakot, és kidugta raja a fejét. - Prefektus vagyok! Ha még egy hógolyót meglátok... Au!
Gyorsan behúzta a fejét, és törölgetni kezdte arcáról a havat. Miközben Sarah a szájára tette kezét, hogy ne nevesse el magát hangosan.
- Fred és George - morogta keserűen, miután becsapta az ablakot. - Lököttek.
Hermione ebéd előtt ért vissza Hagridtól. Vacogott, és talárja a térdéig csuromvizes volt.
- Na? - nézett rá Will. - Megtervezted az óráit?
- Megpróbáltam - felelte fásultan a lány, és lehuppant az Aurora melletti székre. Elővette a pálcáját, és kacskaringós legyintést mutatott be vele, mire a pálca hegyéből forró levegő tört ki. Hermione a talárjára irányította a meleget, s a ruha gőzölögve száradni kezdett, - Nem is volt otthon, amikor leértem. Legalább fél órája kopogtattam már, amikor kisántikált az erdőből...
Harry felmordult. A Tiltott Rengeteg nyüzsgött az olyan lényektől, amelyekkel Hagrid magára haragíthatta Umbridge-et.
- Vajon mit rejteget az erdőben? Nem mondta?
- Nem. - Hermione csüggedten csóválta a fejét. - Kitartott amellett, hogy meglepetésnek szánja. Hiába magyaráztam neki, mit akar Umbridge - mintha meg se hallotta volna. Azt hajtogatta, hogy épeszű ember nem vesződik acsarkákkal, ha kimérája is lehet... Nem, nem hiszem, hogy az van neki - tette hozzá gyorsan, Harry és Ron döbbenetét látva. - Ő maga mondta, hogy képtelenség kimératojást szerezni... Kérleltem, hogy inkabb Suette-Pollts tantervét kövesse, de szerintem fel se fogta, mit akarok. Nagyon fura hangulatban van, és még mindig nem hajlandó elárulni, hol sérült meg.
A másnapi reggelinél megjelenő Hagridot nem fogadta osztatlan lelkesedés a diákok részéről. Páran, így Fred, George és Lee, kurjongattak örömükben, és hanyatt-homlok rohantak megszorongatni a vadőr lapátkezét; mások, például Parvati és Lavender, fintorogva összenéztek, és a fejüket csóvalták. Az igazság az, hogy sok roxfortos jobban szerette Suette-Pollts óráit, s nem is véletlenül: a tanárnőnél ugyanis az „érdekes" tanóra nem volt szükségszerűen életveszélyes is.
