Aurora és Will bekerülnek a Roxfortba, összebarátkoznak a híres Harry Potterrel és megváltozik az életük. Csomó kalandban lesz részük, s Aurorának egyre nagyobb ereje lesz. Apjuk haláláról nem tudnak sokat, de mikor megtudják, hogy ki volt a gyilkos...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝗡𝗲𝗴𝘆𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁 | 𝘒𝘰̈𝘷𝘦́𝘳 𝘋𝘢́𝘮𝘢
Nem kellett hozzá sok idő, és a sötét varázslatok kivédése a legtöbb roxfortos diák kedvenc tantárgya lett. Csak Draco Malfoy és pár mardekáros társa köszörülték továbbra is a nyelvüket Lupin professzoron.
- Nézzétek meg, hogy néz ki! - jegyezte meg fojtott hangon Malfoy, valahányszor megpillantotta a tanárt a folyosón. - A régi házimanóknak is jobb ruhái voltak.
A többi diák azonban már rég nem törődött Lupin elnyűtt talárjával. A professzor további órái izgalmasnak bizonyultak, mint az első. A mumusok után a rőtsipkásokról esett szó; ezek a csúf, kicsi, koboldszerű lények olyan helyeken ólálkodnak, ahol valaha vérontás történt. A rőtsipkások után a kappák következtek. A pikkelyes majmokra emlékeztető undok víziszörnyek abban lelték örömüket, ha úszóhártyás kezükkel jól megszorongathatták a gyanútlan fürdőzök nagylábujját.
Aurora egyre elviselhetetlenebbnek érezte a fülledt toronyszobában zajló jóslástanórákat is. Nyomasztották a kusza ábrák és ködös szimbólumok.
A legendás lények gondozását senki nem élvezte, ami az eseménydús első óra után a másik végletbe csapott át. Hagrid elvesztette az önbizalmát, s most hétről hétre a világ talán legunalmasabb állatai, a futóférgek gondozását gyakoroltatta diákjaival.
- Kinek jut eszébe egyáltalán gondozni ezeket? - mérgelődött Ron, miután újabb órát töltöttek azzal, hogy felaprított salátaleveleket tuszkoltak le a futóférgek nyálkás torkán.
Az októberi idő mind hidegebbre fordult, s a napok egyre rövidültek. Egyik este, mikor Harry a kviddicsedzése után átfázva, dermedt tagokkal, de elégedetten belépett a Griffendél-toronyba, a klubhelyiségben izgatott, lármás sokaság fogadta őt.
- Mi történt? - kérdezte, amint a barátaihoz ért. Aurora, Will, Hermione és Ron a kandalló melletti karosszékekben üldögéltek, és a csillagászatórára elkészítendő csillagtérképen dolgoztak.
- Az első roxmortsi hétvége - felelte Aurora, és az ütött-kopott hirdetőtáblán lévő pergamenlap felé bökött. - Október végén lesz, halloweenkor.
- Szuper - derült fel Fred, aki Harry nyomában mászott be a portrélyukon -, el kell mennem Zonkóhoz; kifogytam a bűzpatronokból.
Harry lelombozódva huppant le a Ron melletti székre. Hermione megértően nézett rá.
- Biztos, hogy legközelebb már te is jöhetsz, Harry - szólt. - Előbb-utóbb elfogják Blacket, hiszen már látták is valahol.
- Blacknek van annyi esze, hogy ne próbálkozzon Roxmortsban - vélekedett Will.
- Kérdezd meg McGalagonyt, hogy nem jöhetsz-e mégis velünk - szólt Ron. - Ki tudja, mikor jutunk ki legközelebb...
- Ron! - ripakodott rá Hermione. - Harrynek az iskolában kell maradnia!
